Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

szintjét. Ha végigtekintünk ezeken a kiváltságokon, azt látjuk, hogy a legfontosabbak közülük az igazgatási-törvénykezési jellegűek. Ezeknek köszönhetően a mezővárosok lakossága maga választhatta vezetőjét, a főbírót, illetve annak segítőit, a tanácsot. E választott vezetőség aztán kifelé képviselte a lakosságot, befelé pedig intézte az ügyeket. A rendszeresen tartott tanácsüléseken törvényeket hozhattak, amelyek az illető mezőváros területén bírtak hatállyal; ítélkezhettek polgári és büntető ügyekben (az utóbbiakban való bíráskodást az úgynevezett pallosjog biztosította), s hiteleshelyként működve bizonyíthatták a lakosok ügyes-bajos dolgait. Az általuk készített iratokat a mezőváros pecsétjével látták el, amelynek ábrája címer gyanánt szolgált. - Ugyancsak fontosak voltak a gazdasági típusú kiváltságok. Ezek közé soroljuk a hetipiac vagy országos vásár tartásának a jogát (hetipiaccal a mezőváros közveden környezetének a gazdaságát szervezte, míg az országos vásárokkal bekapcsolódott a távolsági kereskedelembe), a vámmentességeket (amelyek a kereskedést könynyítették), a regálé-jövedelmekkel kapcsolatos kiváltságokat (ilyen például a szabad erdőhasználat), valamint a legkülönfélébb adófizetési kedvezményeket. - Végül az egyházi típusú kiváltságok közül a szabad plébánosválasztás a legfontosabb, mivel ennek révén a mezővárosi lakosság jogot nyert arra, hogy beleszóljon lelki vezetőjének megválasztásába. Jól látható, hogy e kiváltságok — amelyeket általában nem egyszerre, hanem hosszabb időn keresztül, mintegy fokozatosan nyertek el — eredményeképpen a mezővárosok azt érték el, hogy az élet legfontosabb területein saját maguk irányíthatták a dolgaikat. Attól függően, hogy milyen gazdaságszervező funkciókat gyakoroltak, a mezővárosok több csoportra oszthatók, s e csoportok képviselői területünkön is megtalálhatóak. Az úgynevezett „caput bonorum"-típusú mezővárosok az egyes uradalmak központjai voltak: logikus, hogy annak köszönhették várossá fejlődésüket, hogy rajtuk keresztül szerveződött az uradalom gazdasága. Ilyen mezőváros volt területünkön például Diósgyőr, Sárospatak és Torna, később Szendrő, Ónod és Homonna. Egy másik csoport az úgynevezett monokultúrás mezőváros. Ez azt jelenti, hogy a lakosság többsége jellemző módon egy, gyakran nagyon munkaigényes gazdálkodási ággal foglalkozott. Ilyen például a szőlőművelés: területünk erre alkalmas részein láncszerűen helyezkedtek el azok a mezővárosok, amelyeket ez a gazdálkodási ág indított el a városfejlődés útján.