Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

Miskolc környékén) vívták meg az ellenfelek, ha a legegyenesebb felvonulási utakat tekintjük. Az Árpád-házi uralkodók Halics iránti tanúsított érdeklődése számos hadjáratot eredményezett, amelyekre megyéink területén keresztül kellett vonulnia a seregeknek - és biztosan érintették megyéinket az ellencsapások is, amelyek elsősorban a halicsiakkal szövetséges sztyeppéi népek, az úzok és kunok betörései gyanánt jelentkezhettek. Közvedenül és rendkívül súlyosan érintette megyéinket az a veszedelem, amelyről már elegendő forrással rendelkezünk és amely az Árpádok Magyarországát csaknem végveszedelembe sodorta: a tatárjárás. A Batu kán vezette mongol fősereg 1241 kora tavaszán tört be a Vereckei-hágón és győzte le egyeden rohammal a gyepűt védő Tomaj nembeli Dénes nádor csapatait. A gyorsan az ország közepéig nyomuló előcsapatok pusztították végig először a Bodrog-, a Tisza- és a Sajó-mentét. A kán vezette fősereg április elején érte el a Sajót Köröm és Sajóhídvég térségében. IV. Béla seregei a Sajó innenső oldalán vertek tábort. Az előcsatározások után április 11-én került sor a végső összecsapásra, amelynek során Batu seregei döntő győzelmet arattak. A királynak sikerült kíséretével együtt elmenekülnie (a néphagyomány szerint útja a Bükkön és a tornai erdőségen keresztül vezetett). A tatárok szokásuk szerint üldözőbe vették a menekülő királyt. Időközben a lengyel seregeket legyőző, Krakkót is megostromló tatár csapatok betörtek az országba észak felől, így téve teljessé területünkön a pusztítást, hiszen útjuk Abaújon, Gömörön és Borsodon keresztül vezetett az ország szíve felé. Megyéink területe fő hadszíntér lévén, nyilván az adagosnál is nagyobb pusztítást szenvedett el (a tatárok taktikájához egyébként is hozzátartozott a megfélemlítés az első betörések idején). E pusztítás mértéke az írott források hiánya miatt nehezen rekonstruálható. Az események viszont bebizonyították, hogy a királyi vármegyék rendszerén alapuló országigazgatás jelentős átalakításra szorul. A NEMESI VÁRMEGYÉK KIALAKULÁSA A XIII. század folyamán a birtokadományozások eredményeképpen a királyi birtokok nagymértékben visszaszorultak a magánbirtokokkal szemben (teljes vármegyék eladományozására is van példa a korszakban). A folyamat csak fokozódott a tatárjárás után, amikor az ország és a lakosság