Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye irodalma (Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

A bejei évekből való ars poetica a „Levél Pogány Karolinához" című versből vett részlet: „Hol a s%ép Gömör halmos képet ölt, Csendes magányban él tisztelőd! "Lant és biblia, e két szent barát Karján ringatja boldogan magát. A-Z én pályám s%ép, ámbár nem ragyog: En a^ egyszerű nép Őre vagyok! Enyém jó- és balsorsának fele, Örülök, sírok részvevőn vele. S az elhagyott népet, mi isteni Növelni, oktatni deríteni...!" 1849-től 1851-ig Kelemér lelkésze volt. A község nevét visszafelé olvasva választotta a Rém Elek írói álnevet az önkényuralom időszakában. Itt írta sok versét, közöttük két leghíresebb allegorikus költeményét: „A góíyához"-t és „A madár fíaihoz"-t. Ha Tompa mára sajnos szinte elfeledett költő is lett, az alábbi sorok fájdalmas szállóigeként megmaradtak: „Neked két hazát adott végzeted, Nekünk csak egy — volt! az is elveszett!" „Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk, Mint oldott kéve, széthull nemzetünk..!" A versek következménye a kassai vizsgálati fogság lett. Végül „ítélet nélkül kegyelem útján" szabadult. Kelemér mellett ekkor Gömörszőllős is szolgálati helye volt. Megnősült, felesége, Soldos Emília Gömör megye egyik tekintélyes földbirtokosának volt a lánya. A parókia rozzant állapotáról egy Arany Jánosnak írt levélben és „Az én lakásom" című versében is beszámolt: „...S a zápor hogy tréfál meg éjjel, Szó nélkül megjön és szakad; (Olyan bolond természetem van: