Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye irodalma (Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

Nem oldaltfekszem, de hanyatt.) Es mintha csak célozni tudna: Az orromra egyenesen Ugy koppan egy kövér hideg csepp. Hogy majd nyavalyássá testen. Gyertyát gyújtok mérgemben ekkor, Azaz szeretnék gyújtani, Hanem csak bél akad keimbe, Eaggyát megette valami.. Mert én zsellérségen vagyok csak, Itt mások a rendes lakók: Nagy népesen tanyázva együtt Egér, tücsök, kabóca, pók. " A keleméri évek sajnos nem boldogok. A haza tragédiája mellett személyes tragédiákat is át kellett élnie, alig két hónapos korában meghalt első gyermeke. De az ekkor írt versek, a közvélemény szemében, Arany mellett őt is az elnyomatás éveinek hivatott költőjévé teszik. „Igazad van: én jobban szeretek Hanván, mint Pesten élni! Ha kettenhárman nem volnátok ott: lábbal sem fordulnék arra soha. Itt nincs fővárosi őrjöngés, de van csend és béke..." — írja 1854-ben egy levelében. A hanvai évek költeményei már mások. A családi élet fontosságát, boldogságát hirdetik: „Itthon vagy ok... hazajöttem valahára, Lelkem ezt az édes órát alig várta; Megpihenni csendes élet, hü öledben: jöttem, mint a siető hab, hogy jöhettem:" (Itthon vagyok... — részlet) Itt íróbarátai is több alkalommal meglátogatták. 1855 nyár végén az Arany családot látta vendégül. Együtt voltak Miskolcon, megcsodálták a diósgyőri várromokat, az itteni gyönyörű tájat. Voltak Aggteleken és Sárospatakon is. Adóztak Kazinczy emlékének Széphalmon, Rákócziénak