Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye irodalma (Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

BORSOD NAGY PATRIÓTÁI Szemére Bertalan (1812-1869) A Szemere név mindenki számára ismerősen csenghet a történelem órákról, Szemere Bertalan a Batthyány-kormány belügyminisztere, az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja, 1848 decemberétől a felvidéki országos biztos, a felsőmagyarországi védsereg szervezője, 1849. május 2tól miniszterelnök. De a fiatal Szemere Bertalan nemcsak politikusként, hanem íróként és költőként is ismert volt saját korában. Prózai munkái közül az Utazás külföldön című útirajza volt nagyon sikeres, az 1840-es megjelenésekor igen népszerű olvasmány. Nem ő volt az egyedüli író, verselő a családban. A zempléniek közül Szemere Miklós és Szemere Krisztina (1792-1828) nevét emelhetjük még ki. Utóbbi Képlaki Vilma néven írt meséket és rövid költeményeket, ő volt a távoli unokatestvér Szemere Pál felesége. Azé a híres Szemere Pálé, aki Kölcseyvel együtt megírta a „Felelet a Mondolatra" című röpiratot. Férjével szerelmes szonetteket írtak egymásnak. Szemere Krisztina harminchat éves korában elhunyt, halálakor „Vilma" című elmélkedésében Kölcsey állított neki emléket. Szemere Bertalan a dél-borsodi Vattán született. A sárospataki kollégiumban, a miskolci evangélikus gimnáziumban és a késmárki líceumban tanult. Jogi tanulmányai befejeztével Borsod vármegye szolgálatába állt, ahol nagyon gyors és sikeres karriert futott be. Nem születhetett Miskolcon olyan haladó kezdeményezés, amelyet ne támogatott volna. O vezette a Védegylet helyi részlegét, az ún. Major utcai tudós társaságot, a kaszinót, a Borsodi Olvasókört, a színügyi bizottságot. Nagy szerepe volt abban, hogy az 1843-ban leégett színház helyett új épüljön. A szabadságharc bukása után emigrált, s csak 1865-ben, elborult elmével tért haza. Naplójából tudjuk, hogy a „diósgyőri völgyben" szeretett volna végső nyughelyet. 1869-ben bekövetkezett halála után azonban a budai sírkertben temették el. De Borsod vármegye 1871-ben hazahozatta Szemere hamvait és méltó ünnepség kíséretében az avasi temetőben megtörtént az újrahantolás.