Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye irodalma (Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

„Fogságom naplója" című alkotása, mely művekben megvalósította az önmaga által elvárt klasszicista, világos stílust, s mely művek klasszikusan maradandónak bizonyultak. 1820 és 1831 között levéltárosként dolgozott a sátoraljaújhelyi megyeházán. (Az itt használt ötfokú lépcsőállványt a költő maga tervezte és „Kazinczy lovának nevezik".) Jövedelmének nagy részét az irodalomra fordította. De mindeközben súlyos anyagi gondok között élt. Hét gyermeke született, leveleiből tudjuk, hogy nem mindig volt elegendő az élelmük sem. Pereskedésekre kényszerült családtagjaival, s ez tovább rontott helyzetén. 1831-ben, az északi megyékben dúló kolerajárványnak esett áldozatul. Halála után özvegye és gyermekei az adósságok miatt nagy nyomorba kerültek. Végső nyughelye is Széphalom lett. Az a Széphalom, mely fogalommá vált a magyar irodalomban, s melynek pusztulását fájdalmas hangon Petőfi is megverselte: „ Te a nemzet — hálátalanság Égbekiáltó némasága, A nemzet-szégyen Káin-bélyege, Oh Széphalom! Azért kellett-e csak Hozzád zarándokolnom, Hogy egy hajtásra oly hosszát igyam A keserűség poharából, Amilyet eddig még talán nem ittam?... S miért tett volna oszlopot Sírjához a haza? Hiszen mit tett ő a hazáért? Miatta hét esztendeig szjvá csak A börtönök dögvészes levegőjét, Tartá vállán, mint Atlasz az eget, A nemzetiségnek ügyét. Magyar nemzet, most nem volnál magyar, 0 akkor volt a% midőn senki sem volt,