Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye irodalma (Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

Midőn magyarnak lenni Szégyen vala. Es te, hazám, te így fizetted őt! Míg élt: fázott és éhezett, S most sírja olyan elhagyott, Mint s%ámű%ötté, Ki idegen földön vesz el. — Hálás ha%a, A s%ent halott nevében Veddforró köszönetemet!" (Részlet Petőfi: Széphalmon című verséből) Az a Széphalom, ahol a sír mellett állva Tompa Mihály 1859-ben így emlékezik: „S%ép nap virradt fel S\éphalomra, A honra szép, nagy nap virradt; Zendüljön a Sátorhegy orma, Völgy és lapály víg %aj miatt! A^ őszj lomb sárgán omol bár: Mulasson itt élet, mosoly! Rossât bozz

on a vadfolyondár, Mely e mohos sírkőre folyt Ki jő s profétál, bére: vad méZ} S zprköntös és fejére kő; De mégis, hogy nem értik, az lész A gyilkoló, a leverő!! Itt sem maradt el átka, sérve. — Majd nyomta a börtön fala; De itt is csak céljának éle, Mivel Ő «hív és nagy vala!» S vajon mi, — kik ma ünnepelvén Emlékezünk, álmélkodunk —: Busúlásnak szóink-e nyelvén,