Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye irodalma (Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

egyedül a regééi vár elpusztult falainak meglátása tűrette el velem, melyet régenten fejedelem Rákóczi bírt. Most az, valamint hajdan is, együvé van kapcsolva a sárospataki dominiummal, és kameraüs. Es e görbe ország Forró mellett kezdődik, és egész Hidasnémetiig tart..." Kassán élt, s az ottani szalonéletnek volt aktív tagja. Ezekben az években lépett íróként a nagyközönség elé. Baróti Szabó Dáviddal és Batsányi Jánossal 1787-ben társaságot alakították és a tudomány és a magyar nyelv ápolása céljából egy folyóirat kiadását is elhatározták. 1788 nyarán Kassán meg is jelent az első magyar nyelvű irodalmi folyóirat a Magyar Museum. Batsányival azonban irodalmi és politikai nézeteltérései támadtak, ezért új folyóiratot indított Orpheus címmel. 1791-ben elbocsátották hivatalából. Ezzel egy időben kezdte el kis birtokán kúriájának építtetését, a Sátoraljaújhely közelében lévő Bányácskán, melyet Széphalomnak nevezett el, de csak 1794 őszén szegezhette ki a majorság határán vezető országútra a táblát: „Abaúj Vármegye, Praedium. Széphalom. 1794". Mindeközben Kazinczy Alsóregmecen élt, időnként felutazott a fővárosba, valami újat és jobbat remélt I. Ferenc uralkodásától, de hiába. Minden terve kudarcot vallott. Folyóirata megszűnt, a cenzúra egyre keményebben lépett fel. Kazinczy elégedetien volt az állapotokkal és ennek megyegyűléseken hangot is adott. 1794 nyarán csatlakozott a Martinovics-mozgalomhoz. Eleinte tépelődött a másolásra kapott forradalmi iraton, de Szentmarjay eloszlatta aggodalmát. A „vértelen forradalom" eszméjével egyet tudott érteni. 1794. december 14-én tartóztatták le anyja házánál Alsóregmecen. Pallos általi halálra és jószágvesztésre ítélték. Három hétig a biztos halál árnyékában élt, de rokonainak közbenjárására, a királyi kegyelem bizonytalan ideig tartó börtönre változtatta büntetését. Spielberg, Kufstein és Munkács várában raboskodott. Ha nem volt más, akkor a saját vérével, de a rabság évei alatt is írt. 2387 nap után 1801 júniusában szabadult. Hazatéréséről Pályám emlékezete című művében így vall: „Keresztesnél, Borsodban, már látni a tokaji hegyet. Tudtam azt, s alig vártam, hogy a házak közül kiléphessünk, s érzéseimet semmi szó nem festi. Oh, ha valamely történet élőmbe hozná anyámat! - kiáltozám untalan." A magyaros vendéglátásról is ír a következő sorokban: