Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye irodalma (Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

„Borsod s Heves határán, Jó vándor, akijárs^ A sík vidéken egy vén Aroknyomot találs^j Magas partját mi végett, Mikor s ki hányta fel? A% eltűnt századoknak Homályiban ves% el; S úgy áll a zpld menőben, Mint nagy királyi sir, Melynek porlott uráról Rég megnémult a hír. De annyi s^ent iga% hogy Sok s%á%ados korú; - S jó hogy nem s%ól, beszéde Mert volna szomorúi - " (Tompa Mihály: Csörsz árka — részlet) A tatárjárás korát is őrzik mondáink, bár gyakran előfordul, hogy a török háborúk alatt keletkezettekkel azonos tartalmúak, így valószínűleg összeolvadtak. A főbb motívumok ugyanis — a helyzetből adódóan — nagyon hasonlóak, — pl. mind a két esetben a lakosságnak el kellett rejtőznie, — szerencsés esetben a megmenekülésről, de gyakran a gyászos felfedeztetésről szólnak. Az ehhez kapcsolódó hagyomány szerint a tardi és mezőkövesdi matyók az elfogott, szándékosan vagy véletlenül lemaradt tatárok leszármazottai. Az Anjouk és a Hunyadiak idején Diósgyőr volt Borsod legfontosabb helye. Nagy Lajos és Mátyás is gyakran időztek itt. Vadászni is gyakran ide jártak. Diósgyőr alapításáról Tompa Mihály Népregék című gyűjteménye őriz mondát. Mátyásról több olyan monda és mese keletkezett, amely az itteni tetteiről szól, pl. Mátyás király Gömörben. Az első borsodi költő nevét ugyan ismerjük, O Miklós széplaki szerzetes volt, tudjuk róla, hogy antiphonálét írt, de műve nem maradt ránk.