Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)
Borsod-Abaúj-Zemplén megye irodalma (Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)
BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE IRODALMA LEGRÉGEBBI BORSODI IRODALMI EMLÉKEINK A mai Borsod-Abaúj-Zemplén megyét alkotó történeti vármegyék irodalmi élete valószínűleg akkor kezdődhetett, amikor első királyaink megyéinkbe is telepítettek szerzetesrendeket. Az első nagyon fontos írásos emlék Boldvához kapcsolódik. Az irodalomtörténeti kutatások szerint valószínűnek látszik, hogy ebben a kis falucskában, a bencés apátság kolostorában keletkezett 1192 és 1203 között az első összefüggő magyar nyelvemlékünk a Halotti Beszéd és Könyörgés. A magyar nyelvnek ezt a különösen nagybecsű emlékét a 172 lapból álló Pray-kódex 154. lapján találjuk. (A XII. század végén keletkezett kódexről először 1770-ben Pray György tartott ismertetőt, ezért a kódexet róla nevezték el.) Lehetséges azonban, hogy a halotti beszédet ide csak bemásolták, erre utalnak a másolási hibák és az archaikus helyesírás is. Ebben az esetben a Halotti Beszéd és Könyörgés valószínűleg évtizedekkel korábban keletkezhetett. A középkor további időszakáról leginkább mondáink tanúskodnak. Ilyen például a Csörsz árkáról (a Duna és a Tisza között északkeleti irányban húzódó árok) született monda. A történet arról szól, hogy még a magyarok bejövetele előtt Csörsz a fiatal avar király beleszeret szomszédja és szövetségese, Rád fejedelem tündérszép leányába, Délibábba és feleségül kérte. A zsarnok Rád, aki titokban Csörsz országára vágyott, azzal a feltétellel egyezett bele a házasságba, hogy Csörsz csak vízi úton, hajóval a száraz alföldi síkon keresztül viheti el a szerelmét. Csörsz otthon egész népét munkába állította. Már majdnem elkészült a nagy árok, de Csörszöt egy viharos éjszakán villám sújtotta agyon. Népe az árkot elátkozta, hogy csak a délibáb csalóka képe tölthesse meg olykor vízzel. Ároktő és Árokszállás neve őrzi ma is a monda emlékét. Csörsz avar vezér és Délibáb történetét Székely István is megírta Világkrónikája (1558) magyarokra vonatkozó részében és Tompa Mihály is megverselte:
