Református templom és temető a miskolci Avason (Miskolc, 2003)

Temetkezési helyek a templomban, sírok a templom környezetében, emlékművek a temetőben (Deák Gábor)

haza lelke beszélt, s jegyzetté Paloczy, áldják is ezért őt borsodi szívrokoni." A megye arany tollal tüntette ki. Az Országgyűlésen az elnök azzal méltatta, hogy „A haza háláját kiérdemelte". Arany János pedig epigrammával búcsúzott tőle: „Menj fáradt veterán, egy nemzet látta halálod! Kézben fegyverrel harcon elesni dicső". De Jámbor Pál (írói nevén Hiador) is írt a Pesti Naplóban emlékverset róla. Paloczy László Miskolcon született 1783. október 14-én. Apja Paloczy Ferenc anyja Kiss Zsófia volt. Előbb a miskolci református főgimnáziumba járt, majd Sárospatakon tanult. A felsőbb osztályokat ismét Miskolcon végezte. Jogi tanulmányokat Sárospatakon a híres Kövy profeszszor tanítványaként folytatott. Ezt bevégezvén Miskolcon megyei tisztviselő lett. Tudunk arról, hogy eleinte irodalmi téren is szerepelt, s már 1803-ban a Magyar Kurír-ban versei jelentek meg. Ezután a Ragályi Tamás által jelzett „Segítő" című folyóirat szerkesztésében vett részt. 1805ben a Pozsonyban megjelenő Tavaszi virágok című folyóiratban olvasható több verse, melyeket Bölöni László aláírással közöltek. Miskolci főnöke, Ragályi József ravatalánál mondta el a Gyászversek című verset. A főgimnáziumban a poétái osztályban ugyanis nemcsak poétikai ismereteket tanultak, hanem magyar nyelven és latinul is kötelező volt a versírás. Mint megyei tisztviselő „A tehénhimlő beoltása terjesztésének elővitele a felsőbb rendelések hagyományihoz képest a megyebeli tisztviselők, orvosok, szülők és a városok, helységek elöljárói számára, T. N. Borsod vármegye által kidolgozott közönséges rendszabás és utasítás. Feljegyezte és kiadta Paloczy László címen 1814-ben kiadványt jelentetett meg. Másik ilyen közigazgatási munkájának címe: „A helységek bírái számadása elkészítésének módja, a helységek nótáriusai hivatalos kötelességének folytatására szolgáló útmutatás, mely T. N. Borsod vármegye kegyes rendeléseiből minden illető személy számára közönséges zsinórmérték gyanánt készíttetett, kinyomattatott közös költségen, Miskolc, 1816." Következő munkája az alábbi címen jelent meg: „A Tek. ns. Borsod vármegye törvényszéke és a felsőbb ítélőszék által rablásért és gyilkosságért halálra ítéltetett Fodor Pál geszti lakos ellen hozatott a Miskolcon 1818. Pünkösd hava 25-én kihirdettetett és végre is hajtatott ítéletek". Majd a következők: „Nagyméltóságú revisnyei Reviczky Ádám úrnak főispáni székbe való beiktatásakor mondott beszédek, 1828", és „Jelentések az 1832—34-iki országgyűlésről." Versírói munkásságra Kilián István hívta fel a figyelmet egy, a debreceni Déri Múzeumban talált irodalmi gyűjteményben, amely „különféle helyekről, különféle emlékezet és figyelmet érdemlő dolgok, történetek és írások jegyzése és kivonata" címet viseli és mintegy 300 oldalra terjed.