Református templom és temető a miskolci Avason (Miskolc, 2003)

A temető története és állapota az ezredfordulón (Dobrossy István)

meg, s amelyeket a szegélyek mellé helyeztek, megmaradtak, a parcellabéliek pedig tovább és rohamosan pusztulnak. A temetőtörténet utóbbi évtizedeit a sajtóban nem a megállíthatatlan enyészetről, hanem elsősorban a vandalizmusról, régi és új sírhelyek, sírkövek oktalan törés-zúzásáról szóló írások jellemzik. Egyszer-egyszer felvetődött, hogy ki temetkezhet a védett temetőbe. A Református Egyház Püspöki Hivatalának válasza egyértelmű: „az avasi temetőben korlátozott keretek között ma is lehet temetkezni. Ehhez azonban az szükséges, hogy a temetkezőnek szerzett sirjoga legyen. Új sírhelyet ugyanis már nem adnak el."

65 Új képként fogadja a temetőbe látogatót, hogy egy-egy síron, kriptán megjelenik a felirat: „sírhely eladó". (Nem valószínű, hogy az érintettek családtörténetüket adnák el, sok ok kínálkozik, felesleges találgatni közülük.) Miskolc város művelődéstörténetének meghatározó része, múltunk évszázadainak felbecsülhetetlen értékű együttese ez a temető, amely különleges védettséget, karbantartást, odafigyelést kívánna mindenkitől, aki a városhoz kötődőnek érzi magát. Mint három évtizede műemléki jellegűvé minősített sírkert (emlékpark) azonban a gazdanélküliség látszatát mutatja, s mint már sokszor írták is róla, a rombolás és az enyészet az úr a domb városra néző oldalán. Ezért volt fontos felvállalni a „Templomok és temetők" című kiadványsorozatban az avasi református temetőt. Az utóbbi időszakban a lehető legrészletesebben dokumentáljuk (írásban és képekben) az ezredfordulót követő évek állapotát. Ez szolgálhatja az állagmegóvás elősegítését, a rendezettség kialakulását, ugyanakkor szolgálhat közbiztonsági célokat is. A levéltár hagyatéki anyagait, családtörténeti dokumentumait, gyászjelentés- és újsággyüjteményét felhasználva, építve a Miskolc monográfia kutatási anyagaira és segédleteire igyekeztünk összeállítani egy jegyzéket azokról a várostörténetben valahol, valamelyik tevékenységi körben és szakterületen „jegyzett", illetve jelzett személyekről, akik az eltelt két-három évszázadban az avasi temetőbe kerültek, ott nyugszanak. A két éven át folyt adatgyűjtést egészítette ki az egyház parcellák szerint és alfabetikus sorrendben is vezetett temetőkönyve, amely bár tartalmaz újraírt régi adatokat, az 1970-es években a szegélyek mellé összegyűjtött sírjelek listáit is, az utóbbi három évtized temetéseiről ad elsődleges információt. Tekintettel arra, hogy nem minden név és sírjel van regisztrálva, szükség volt egy parcellák, sorok, sírok szerinti számbavételre. Ezt a munkát Deák Gábor végezte el, s a munkában nemcsak segítségére volt, hanem nagyon sok fontos sírkövet fényké65 Déli Hírlap, 1989. július 24.