Református templom és temető a miskolci Avason (Miskolc, 2003)

A temető története és állapota az ezredfordulón (Dobrossy István)

pezett (így az akkori állapotot dokumentálta) v. Horváth László presbiter is. A már három forrásból összeállított anyag még mindig hagyott megválaszolatlan kérdéseket, s a további, személyekre vonatkozó kutatásokat indokolttá tette. 2002 nyarán a városi honismereti tábor résztvevői azt a feladatot kapták, hogy minden parcella valamennyi sírját rajzolják be egy térképen, s a beszámozott síremlékekről leolvasható minden információt jegyezzenek le. így valamennyi sírról pontos adatokhoz jutottunk, de nem többhöz, mint amit az egykori, vagy mai hozzátartozók, leszármazottak fontosnak tartottak feltüntetni, tehát „társadalmilag nyilvános", mindenki számára hozzáférhető dokumentációegyüttest állítottunk össze. Hasznos volt nagyon sok sírjel alig olvasható szövegének leírása, vagy földbesülylyedt, már utódnélküli kövek újra felszínre emelése, hiszen ezek egy részéről sok évtizeddel korábbi újságcikkek szólnak. A tábor résztvevőinek munkáját egy műszaki rajzoló is ellenőrizte, aki újabb térképet készített, minden „sírtulajdonos" nevének feltüntetésével. Ennyi információ ismeretében állítottuk össze a temetőkatasztert (2002. május végén zárva a jellemző képet). 2003 nyarán és őszén digitális felvételeket készítettünk közel félezer sírról. Egyrészt a természet jótékony hatása (a jegyzett sírköveket újra beborította a növényzet), másrészt a temetőre jellemző változások (új temetések, új sírkövek állítása, kriptaépítés), harmadrészt a nem természetes változások (az eltelt év alatt többször is volt sírrongálás), tehát a temető állagában egy év alatt történt változások is regisztrálhatók voltak. 2002 őszére a Hadas Műterem Kft. Rudolf Mihály vezetésével - a város önkormányzatának megbízásából - elkészítette az Avas építészeti, területfejlesztési, „rehabilitációs" tervét, amely elsődlegesen a terület turisztikai célú fejlesztését tekintette fő feladatának. A Hadas Műterem tervének „értékvédelmi" javaslatából itt csupán a temetővel kapcsolatos elképzeléseket említem. Nagyon fontos volt a temető jelenlegi, különös védettséget élvező területének „beillesztése" a terv egészébe, hiszen a temető fenntartója (tulajdonosa) a református egyház, így a két (vagy többoldalú) egyeztetések megkerülhetetlenek. A temető teljes területe - mai használt nagysága mintegy tízezer négyzetméter, szabálytalan körvonalakkal határolva - bejegyzett régészeti lelőhelynek minősül. Ez középpontja egy tágabb, műemléki védettség alatt álló, - lakóházakat és utcákat is magába foglaló területnek. A templom és a temető területének egésze nyilvántartott műemlék. A térképről láthatóan a feladat adott, s ez a temető körbekerítéssel és az utakon kapukkal ellátott védelme. Ezen belül vetődik fel a parcellákban a védett sírok - a