Református templom és temető a miskolci Avason (Miskolc, 2003)

A temető története és állapota az ezredfordulón (Dobrossy István)

házközség ez ellen benyújtott fellebbezése a tényen ugyan mit sem változtatott, részletei viszont fontosak a temető állapotának, korabeli gondjainak megértésében. A kérelemben foglaltak szerint „anyagi eszközeinkből jelentős összegeket fordítottunk a temető műemléki jelentőségének megfelelően a harangtorony és templom műemléki restaurálására, nagy figyelemmel fokozta a zöldfelületet. Több mint 100 darab művészi vagy történeti értékű síremléket ásattunk ki és helyeztünk el a sétányok mellett, de jelentős számú elévült sírhelyet nem értékesítettünk csak azért, hogy a zöldfelületet is növelve, de a temető műemléki jellegét, jelentőségét is a korabeli időszaknál jobban kihangsúlyozhassuk. ...Mindezek alapján kérjük a korlátozás feloldását, amit még az is indokol, hogy az egyéni gondozást nem tudja pótolni csupán zöldfelületként a Kertészeti Vállalat. A temetőből származó bevételünk teszi ugyanakkor lehetővé a harangtorony és a templom üzemeltetését, fenntartását is." A levél keltezésekor, 1977-ben a temető tehát még „bevételi forrás" is volt. Az azóta eltelt több mint negyedszázad bizonyította, hogy a sírjelek elválasztása a XIX. századi, vagy XX. század eleji sírhelyektől fontos döntés és lépés volt az emlékek megőrzése érdekében. Akkor pedig a megítélése nem volt egyértelműen pozitív, sőt némelyikük eleve az eredeti állapot visszaállítására szólított fel. A Műemlékvédelem című szaklap írója az alábbi gondolatokat jelentette meg: „A református egyházközség szorgalmasan gyűjti ki a régi síremlékeket és állítja az utak mellé, hosszú tömött sorba. Milyen derék fáradozás a védelem nemes eszméjéért! Aztán a több századik mutatós áthelyezésnél eszmélek rá, hogy valami lappangva megváltozott. Az utakat sírkőfal szegélyezi, a temetőben pedig félezer új sírhely keletkezett. Az ódon patinát egyre több helyen a sírkőipar fehér műkő ízlésének új műformái váltják fel. Mikor szóvá teszem, segítségemet kérik, tervezzek valami szép, új kolumbáriumparcellát a híres temetőbe, ami mégiscsak kevesebb helyet foglalna el. Tervezés helyett inkább utánanézek, hogyan, mennyire védett ez a temető? Hát úgy, mint a többi, sőt, de! Születik egy újabb határozat, hogy ezután már nem lehet újabb helyre temetkezni, de abban az esetben, ha már áll ott egy síremlék akkor (igen). A napokban furcsállva látom, hogy okosék és tájékozatlan társaik még a kapuzárás előtt begörgetik a kiürített helyre az új, jövendő síremléküket, ahol már minden kész, még a jogcím is, miután egyszer majd meg kell halni. Azt szeretném feltételezni, hogy a védett temető tudott-tudatlan feldarabolása valamilyen evilági hatalom közbelépésére megáll, a régi síremlékek meg visszakerülnek eredeti helyükre, addig amíg él valaki, aki emlékszik rá, hogy hová..."

64 Ez nem történt 64 FERENCZY K. 1979. 179-181.