Református templom és temető a miskolci Avason (Miskolc, 2003)
A temető története és állapota az ezredfordulón (Dobrossy István)
A második világháború megpróbáltatásai gyorsan feledtették az Avas idegenforgalmi látvánnyá tételét, a szabadtéri színpad, az Avason átvezető közút, a Paloczy emlékmű helyén az első világháborús emlékmű kialakítása feledésbe merült. Hasonló volt a helyzet a temető felszámolásával is. Az 1950-1960-as években az avasi temetővel nem foglalkozott a miskolci sajtó. 61 Mivel új sírhelyeket az egyházközség nem adott el, a hozzátartozók és leszármazottak korlátozás nélkül használhatták a sírkertet. 1972 nagyon fontos dátum a temető történetében. Novotny Gyula írja, hogy „az egyház a Presbitérium temetőügyi bizottsága mellé tanácsadó testületként társadalmi bizottságot hívott életre, az avasi temetőt érdeklődésükben és szeretetükben hordozó olyan férfiakból, akik felekezeti különbség nélkül szaktudásukkal és történelmi ismeretükkel segítségére lehettek az egyházi vezetésnek, a temetőkert rendezettsége és kulturáltsága kialakításában. Ez a bizottság készítette elő a temető ügyrendjét is. A bizottság tagjai dr. Bartus Elemér, Bodó Sándor, dr. Csorba Zoltán, H. Szabó Béla és dr. Saád Andor voltak." 62 A munka megszervezéséről és eredményességéről ugyancsak korábban idézett szerzőnk rögzítette, hogy a „több évre szóló terv alapján a föld leple alól szabaddá tett síremlékek a templom köré lettek gyűjtve és részben a könnyen megközelíthető utak mentén felállítva, hozzáférhetővé téve. Az átfestett szövegeket a temető látogatói nagy érdeklődéssel tanulmányozzák, ízes szövegük olvasásában elgyönyörködnek." 63 Ezt a munkát követte egy új temetői leltár és sírnyilvántartó kataszter elkészítése. Ez 1974-1975-ben lett teljes körűen készen, s immáron három évtizede nyújt támogatást ahhoz, hogy a sírok és sírjelek rendszerében mind az érdeklődő, mind pedig a kutató el tudjon igazodni. 1975-ben Miskolc város tanácsa a temetőt műemléki jellegűvé nyilvánította. Ezzel kívánta biztosítani „a templomhoz méltó környezetet: zöldövezet, virágokkal ékesített sírok létesítését, hogy a temető betontengerré ne váljon." Az egyház kezdeményezésére a beton elburjánzását megakadályozandó megtiltották (az akkori Országos Műemléki Felügyelőség támogatásával) a sírok fedlapokkal történő teljes lefedését. Ezt a rendelkezést ugyan nem vonták vissza, de végrehajtását a temetőgondnokság nem is ellenőrzi. A temető 1975. évi rendezését követően a város illetékes szakigazgatási szervei 1977-től újra elrendelték annak korlátozott használatát. (Mindez már az új köztemető „üzembe helyezése" után történt.) Az egy61 KLUGER L.-NÉ. 1966. 200. 62 NOVOTNY GY. 1982. 111-112. 63 NOVOTNY GY. 1982. 112.