Református templom és temető a miskolci Avason (Miskolc, 2003)

A temető története és állapota az ezredfordulón (Dobrossy István)

épített palánkkal, kerítéssel kerítették körbe a városhoz hasonlóan". 1685ben egy, a vármegye előtt folyó miskolci rágalmazási perben az a vád, hogy »a melly deszkák a templom kerítésében voltak, elloptak« illetéktelen személyek.

17 Az 1735. évi statútum előtt a templomban történt temetkezésnek valamilyen mecenatúra, nagy értékű felajánlás volt a „feltétele". Dőry András 1662-ben ezért (is) emeltetett saját költségén új szószéket kőből az avasi templomba. De hasonló a miskolci nemes ember Tibold Zsigmond esete, aki gyermeke templomba temettetéséért felajánlja, hogy „az deákok éneklő helyének egy becsületes chorust építtet a maga költségén".

18 A templombelsőben történő temetkezés XX. századig megmaradt emléke volt Bakos Balázs epitáfiuma, amely a templomból valamikor a templom külső falába került.

19 Ez ugyan pontosan nem adatolhatóan, de a XIX. század folyamán történhetett. A visszaemlékezések szerint az 1920as években még látható volt, amelyet sajnos ma már gyenge minőségű üveglapról készült fénykép dokumentál. A síremlék innen ismeretlen időben eltűnt, hollétéről a téma kutatóinak nincsen tudomásuk.

20 A címeres, verses sírfedlapok (kövek) nemcsak a templom külső falába kerülhettek, hanem a templom fala mellé, vízszintesen elhelyezve. A fekvő kövek, amelyek önmaguk is koporsó formát őriznek, egykor nagyobb számban létezhettek a templom körül, vagy éppen a temető egykor kijelölt helyén. Ezeket a tumbákat még Szendrei János is a „római befolyás" késő maradványainak tekintette. „Ugy látszik mindezeknél - ti. Muhinál előkerült hasonló kőről van szó - becsesebbek lettek volna azon feliratos sírkövek, melyek 1842-ben az avasi temető árkából Miskolczon ásattak ki, s ezután a temető őrházában rakattak le, de azóta éppúgy a tudomány, mint városunk e korai történetének nagy kárára elvesztek. A szarkofág alakú sírköveket tekintették a XVI. századi török idők emlékének, de a XVII. századi temetési szokások egy megnyilvánulásának, hiszen feliratuk vegyes latin-magyar, vagy magyar szövegű volt. Egy, az 1920-as években készült leírás szerint a két ősi temetőben, az Avason és a Tetemváron a legrégibb sírkövek „a koporsó alakú, mintegy 2 m hosszú és 60 cm szélességű, terméskőből faragott síremlékek. Ilyen sírkő az avasi temetőben tíz, a tetemvári temetőben egy van. Ezeket részben a földből ásták ki, és felirataik már annyira elmosódtak, hogy azokat 17 B.-A.-Z. m. Lt. 501/a. 6. köt. 708-709., B.-A.-Z. m. Lt. IV. 50l/a. 9. köt. 69-70. 18 B.-A.-Z. m. Lt. 501/a. 1. köt. 551. idézi GYULAI É. 1998. 164. 19 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 520. 20 NOVOTNY G Y. 1982. 115. 21 NOVOTNY GY. 1982. 16.