Református templom és temető a miskolci Avason (Miskolc, 2003)

A temető története és állapota az ezredfordulón (Dobrossy István)

teljesen kibetűzni, illetve róluk az évszámokat leolvasni már nem lehet. A sírirat bevésésére e köveknek mind a két felfelé eső lapját használták. Némelyikre az elhunyt címere is ki van faragva, a melyek természetesen éppen olyan elmosódottak, mint a betűk. A legépebb feliratú két ilyen síremlék az avasi temetőben van."

22 Ahogy a feliratok elmosódnak, s olvashatatlanná válnak, ugy jelennek meg, s élnek a köztudatban nevek, amelyekhez kötik az emberek a sírjeleket. Novotny Gyula is írja, hogy az egyik vélhetőleg az 1683-ban elhunyt gályarab-prédikátor Köpeczi Haller Balázsé, a másik az 1707. évi ónodi országgyűlésen lekaszabolt, s az avasi temetőben titokban eltemetett Okoticsányi Kristóf Turóc vármegyei követé, a harmadik a Négyesi Szepessy család valamelyik tagjáé lenne, akit egykor a templom külső, északi fala mellett temettek el. A negyedik a Miskolcon nagy karriert magukénak mondható Dőry-család valamelyik tagjára emlékeztet. A jellemzőek természetesen nem a fekvő, vagy álló sírkövek, kőtömbök voltak, hanem az egyszerű sírjelek, amelyek döntően fából készültek. Az 1870-es évek közepéig a mai értelemben vett parcellákról, sorokról és sírhelyekről sem beszélhetünk. így egy sír addig volt azonosítható, míg az elhunyt emlékét a közösség őrizte, vagy a sírjel el nem enyészett. Az urbánus, tehát városi, mezővárosi temetőket ezért egy dinamikus, relative gyors (fél évszázados) változatosság és változékonyság jellemzi. Lényegesen nem különbözik a miskolci avasi temető sem attól az országos képtől, amelyről Tóth Vilmos megfogalmazza, hogy „a hazai városi temetők sírkövei a XIX. század közepéig egyszerűek voltak: többnyire kisméretű tumbák, vagy vertikális, általában vörös mészkő anyagú sírkövek kevés díszítéssel, de összességében nagyon gazdag szimbólumrendszerrel, bőséges, tartalmilag gazdag és kalligrafikus értékű darabokkal.

2 Az Avason a nem jellemző tumbák mellett fa, a XIX. század elejénközepén kisméretű kő sírjeleket állítottak. Az elhunyt betűjelét és dátumát lehet, hogy nem egyfajta „kordivat", hanem az akkor volt lelkész puritánsága kívánta meg, vagy írta elő a sírkövön, s ezek mint nem azonosítható, de nagyságuk miatt nem is zavaró kőjelek maradtak meg generációkon keresztül. Lehet, hogy közülük sok a földbe döntve vagy süllyedve tűnt el szemünk elől. A megmaradtak közül néhány az I/A. parcella felső és a III/A. és B. parcellák alsó szegélyét keretezi. A temető területén eredeti helyén, vagy a vélt temetés helyén 2002-ben csupán néhány ilyet fedezhettünk fel a III. és II. parcellák középső részén. (Ezek a kataszterből 22 SCHMITT GY. 1926. 50. 23 TÓTH V. 1999. I. köt. 16.