Református templom és temető a miskolci Avason (Miskolc, 2003)

A temető története és állapota az ezredfordulón (Dobrossy István)

egyháznál kiemelkedő érdemeket szerzett patrónusok használhatták. A családok számára az 1941-ben végzett belső ásatás világított rá.

12 Ekkor 17 sírt sikerült a kutatások során feltárni, s részben azonosítani. A legrégebbi sírok 1488-1489-ből származtak, s Miskolci Ambrusné Ilavölgyi Katalinnak, valamint fiának, Miskolci Istvánnak állítottak emléket.

13 A temetés tehát egybeesik a még katolikus templom nagyméretű átalakításával, de az is lehet, hogy a teljesen elkészült templom felszentelésének idejével. Az avasi templom 1544-ben a török támadás következtében leégett, de 1569-re már a református liturgiának megfelelően újjáépült, ill. ekkorra elkészültek az új templom zsindelyezési munkálataival is. 1563-1659 között belső átalakítások folytak (a belső pilléreket hasábosán körbefalazták, s ekkor kerültek helyükre a famennyezet kazettái), tehát nem véletlen az, hogy nincsenek tárgyi emlékei annak, hogy ez alatt az időszak alatt a templom temetkezési helyül is szolgált volna. A korábban említett, s 1735-ben készült rendelkezés első „megtestesítője", „megvalósítója" Jobaházi Dőry András volt, aki már „megváltott" templomi sírhelybe temetkezett 1735-ben. A másik, hasonlóan jeles miskolci család, a Négyesi Szepessyek először a család János nevü tagját temették itt el 1746-ban.

14 A XVII. század utolsó és a XVIII. század első harmada között számos olyan adattal találkozunk, amelyek arra utalnak, hogy a templomnak és környékének a város életében betöltött szerepe megnőtt. A templomtérben bíróválasztás volt, s megvolt a funkciója a kerítéssel körülvett, templomot övező területnek is. „Ezért válthatott ki nagy felháborodást a város közvéleményéből egy igencsak profán, sőt bűnös, szentségtörő cselekedet 1672-ben, - írja Gyulai Éva - amikor Dőry Andárs a templom kerítésén belül, »az Szentséges hely határán belül« súlyosan megsebesítette Poroszlay Mártont."

15 Az ún. templomkerten belüli atrocitásokkal (veszekedés, egymás káromlása, verekedés) más alkalommal is találkozunk, s ezek soha nem maradtak büntetlenül.

16 Ezek a bejegyzések az eseményt rögzítik, de nem utalnak arra, hogy a templomot övező kerítésen belül, vagy azon túl volt-e a temetkezésre használt hely, tehát nem tudjuk a temető nagyságát, kiterjedését sem. Adatokkal nem támaszható alá, csupán valószínűsíthető a Miskolc monográfiának azon megállapítása, hogy „a templomot és körülötte létesített középkori eredetű temetőt deszkából 12 MEGAY G. 1970. 129-170. 13 CZEGLÉDY I. 1993. 148. 14 CZEGLÉDY I. 1993. 151. 15 BAKÓ Á.-NÉ 1993. 158. 16 GYULAI É. 1998. II. köt. 166.