Református templom és temető a miskolci Avason (Miskolc, 2003)

A temető története és állapota az ezredfordulón (Dobrossy István)

bukkantak. A leletek pontos azonosítása azonban elmaradt.

5 A metszeteken látható építmény kör alaprajzú, rotunda formájú, s utalhat eredetileg apszissal ellátott kis kápolnára is, amely annak régiségét, XV-XVI. századi voltát bizonyítaná. Gyulai Éva aggálya azonban nem hagyható figyelmen kívül, aki azt fogalmazza meg, hogy a kápolna a lakott településtől távolra esett, a hegytetőn, sőt a szőlőhegy szélén épült, ami környezete kultikus jellegét kizárja.

6 A középkori Miskolc avasi templomához, kápolnájához hasonlóan jellemző intézménynek tekinthetjük az ispotályt. Az Avas keleti peremén, vagy hajlatán, de a kor szokásának megfelelően a város lakott határán építették alapítói. Meglétére szintén 1507-ben utal adat először, amikor is az alapítványt tevő azzal a céllal hozta létre, hogy az ő és leszármazottai emlékére misét olvassanak a mindenszentek egyházában.

7 Az ispotályban elhunytak temetése csakis az Avason történhetett, hiszen a mindszenti temető megnyitására később, a XVIII. század elején került sor.

8 Miskolc város monográfiájának 1996-ban megjelent első kötetében Gyulai Éva írt a templomokról, mint a város „viszonyítási", „azonosítási" pontjairól. Feldolgozásában kiemelt helyet kap az avasi Szent Istvánról nevezett templom, de 1526-ig ő sem talált adatot a templomot övező temető használatára, esetleges körbekerített voltára. Az viszont természetes, hogy amikor a templomra hivatkozik, egyben idézi „temetőjé"-t is. Miskolc város 1569-től vezetett jegyzőkönyve a temetőkkel kapcsolatosan szintén nemleges adatokat szolgáltat. A temetésről általában, konkrétan pedig az avasi templombelsőben való temetkezésről 1735-ben fogalmaztak meg először rendelkezést.

10 Ez a dátum más vonatkozásban is fontos. A református egyház „kormányzását" 1735-ig a városi magistrátus vezette. Az avasi temetővel kapcsolatos bejegyzések eddig tehát a városi jegyzőkönyvekben, ekkortól az avasi református egyház jegyzőkönyveiben lelhetők fel. Az alább idézendő rendelkezés már mind a város, mind pedig az egyház iratai között megtalálható. 1735-től rendelték úgy, hogy akik a „parton lévő Eccletiánk Templomában" kívánják magukat eltemettetni, azoknak 400 forintot kell fizetni az egyház számára." A templombelsőt temetkezésre korábban is a legvagyonosabbak, vagy az 5 Felsömagyarországi Reggeli Hírlap, 1941. 71. sz. e GYULAI É. 1996. 240. 7 GYULAI É. 1996. 239. 8 DOBROSSY I. 2001. 117-120. 9 GYULAI É. 1996. 224. 10 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 150l/a. 2. köt. 453-454. 11 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 2. köt. 453-454.