Szűcs Sámuel naplói 2. 1865-1889 (Miskolc, 2003)

1886. év

fő ispáni helytartó által. E hivataltól azonban 1843-ban megvált, s magán ügyvédséget folytatott. 1845-ben a miskólczi református egyház tanácsosává választatott, - ugyan az évben Borsod vármegye táblabirájává neveztetett-ki, ez állásban 1849-ig működött, mind addig, mig az 1848/49-i országos események e rendszert meg nem szűntették, a polgári, és fenyítő törvényszékhez ülnökké mindig béválasztatott, sőt 1846-ban Szemere Bertalan ajánlatára, az árvaszékhez is. 1848-ban a felállítandó földhitelintézet ügynökévé, a Közlöny czímű hivatalos lap levelezőjévé, az országgyűlési képviselő választás bizottságának jegyzőjévé is elválasztatott. (:Később megyei aljegyzővé helyettesítetek:) - Ugyan az év Decemberében Szemere Bertalan, Kossuth Lajoshoz kűldé őt Pestre, fontos megbízással. Az 1848-i martiusi napok elején, a miskólczi nemzetőrségbe be állott, az év végén pedig, a borsodi veres szalagosok közzé, egéssége változása miatt azonban, utóbbiak közt kevés ideig lehetett. Az absolutismus korszakában, közhivatal vállalástól politicai meggyőződésénél fogva, tartózkodott. Azért is, ismét az ügyvédi, illetve illy képesítést igénylő pályákon működött. 1850. Május 20-án a Tiszán inneni református egyházkerület világi jegyzőjévé választatott, mely hivataláról 1859. April végén leköszönt, 1851-ben a tiszamelléki kölcsönös tűzkártérítő társulat ügyésze,- s jegyzőjévé tétetett, e hivatalokat viselé azon társulatnak, 1858. Martius 24-én az első általános magyar biztosítóba beolvadásáig. Ugyan csak 1851. február 5-n, mint a miskólczi takarékpénztár ügyésze részére 100 Ft évi fizetés rendeltetett. 1855-ben. az ostrák törvényekből vizsgát tett. Az 1860/1-i rövid ideig tartott alkotmányos időszakban mint 1848-i bizottmányi tag, ez állásába, valamint a fenyítő töivényszéki bíróságba is visszahelyeztetett. Az absolutizmusnak Schmerling alatti idejében is az ügyvédi pályán maradt melyen leginkább a miskólczi takarékpénztár ügyeivel foglalkozott, viselvén a titkári hivatalt is egyszersmind; később, azonban ereje hanyatlásával, és a teendők szaporodásával az ügyészségről lemondván, csak a titkári hivatalt tartotta-meg. Elbetegedése miatt 1885-k. év első felében a titkárságtól is megvált, hű szolgálatai folytán nyugdíjjal láttatott-el. 1869-től fogva, a magyar földhitelintézet borsodvidéki bizottságának jegyzöségét, és ügyészségét is viselte. 1877-ig Fájdalom! a hosszas munkálkodás után 1885-ben bekövetkezett nyugalmát a sors, egy évig sem engedé élveznie. Nyugalmaztatása idején mint Borsodmegye bizottságának tagja, különféle választmányokba osztatott-be, a miskólczi takarékpénztárnak folyó évi köz gyűlésében pedig választmányi taggá választatott, de már e tereken szándékolt szolgálataiban gyengélkedése többször akadályoztatta. Magán életéről is csak dicséretest lehet felhozni. Szép, eleven okos gyermek volt; 1830-ban azonban tüdő gyulladásba esvén, abból igen nehezen vergődött-ki, ezután természete megváltozott, az évek haladtával mind inkább komolyabb lett, sokszor a hypocondria által is meglepetett, s rövid élettel tépelődött már akkor, midőn az ifjak általában rózsa színben látják még az életet. - Csalódása, mely miatt nőtlen maradt, jóságának könnyelműek által éveken át lett kizsákmányoltatása bizonyosan nevelék szívbaját,