Szűcs Sámuel naplói 2. 1865-1889 (Miskolc, 2003)

1885. év

érdekében ugyancsak 1000 Ft-ig biztosította, ezek 93 Ft 02 xr és 93 Ft 02 xr. nyeremény dijjai e napokban fizettettek-ki, az illetők részére. [...] September September 1-n. a Borsod-miskólezi gőzmalom hamvaiból Phoenixként még jobban rendezve s díszesebb alakban emelkedvén-ki, működését megkezdte. [...] September 5-e nevezetes évforduló életemben, ma hatvan éve annak, hogy a miskólczi helvét hitvallásúak oskolájába feladattam, azon napon ismerkedtem-meg Kulin Imre jó barátommal, ki, most az aranyosmaroti királyi törvényszék elnöke, - Hozzá folyó hó 3-n kővetkező levelet inam. „Kedves igen régi jó barátom! Azt hiszem kevesen dicsekedhetnek azon szerencsével, hogy egymást fentebbi czímen miénkhez hasonló joggal szóllithassák. Jogunk valóban igen régi, ugyan is 1825. September 5-e, tudniillik a miskólczi református iskolába lett feladatásom óta tart, a mi kölcsönös, soha meg nem zavartt barátságunk. Hatvan, év választ-el tehát minket a kezdet idejétől. Hatvan év két emberkor a tudósok számítása szerint. E számítás nem is alaptalan, mert tapasztalásunk szerint is több mint fele nem él már tanúlótársainknak a nálunk idősebb kortársaink közül pedig, alig van már egy néhány. Lehetetlen érző szívnek hálára nem buzdulnia Isten iránt, akkor, midőn az ember, mienkhez hasonló ritka szerencsében részesül kivált ha hozzá vesszük azt, hogy életünk átalában boldogan folyt-le. Én legalább a magamét annak mondhatom; azt hiszem nem csalatkozom, ha, annak tartom a tiédet is. A természet törvénye szerint egyikünk sem ígérhet már magának sokat, de óhajtom; - egyszersmind kérem az Úr Istent, hogy hátralévő időnket engedje a haza szellemi, s anyagi joliétének közeledésében, meg is érésében, s családi boldogságban lefolyni, ez életből leendő elköltözésünket keresztyéni resignatioval, s csendes elszenderedéssel történni-meg. Barátságunkat pedig tartsa-meg zavartalanul, életünk vég perczéig; sőt túl a síron is. Midőn Miklós testvérem szives üdvözletét jelezném, a Nagyságos Asszonynak Kedves Nődnek kézcsókomat átadatni kérném, becses érzelmeidbe ajánlott maradok, Miskólczon September 3-n 1885. örökre hü barátod." September 6. A budapesti országos kiállításra utazó lengyelek azon része, kik Lembergből jöttek, mintegy 150. a vasúti indóháznál lelkesen fogadtattak. Soltész Nagy Kálmán Miskólcz fő polgármestere üdvözlő beszédére Michnaczky Edmond lembergi alpolgármester lengyelül válaszolt. Lelkes éljenzések, s kézszorítások után a lengyelek asztalhoz vezettettek, - ekkor a dalárda a lengyel hymnust zendíté rá, - majd Veskói Zs. Jenő református lőgymnasiumi tanár polgármesterünk beszédét lengyel nyelven tolmácsok!. Végre még egyszer a dalárda énekelt, elmondván a „Ne sírj ne sírj Kossuth Lajos" czímű dalt, melyet egy magyarul tudó lengyel hölgy a dalárdával együtt énekelt. - Ütvén az elindulás órája, meghatóan fejezték-ki a távozók köszönetüket polgármesterünknek, dalárdánk elnökének s az egész közönségnek. Szives fogadtatásukéit forró ölelések; s