Szűcs Sámuel naplói 2. 1865-1889 (Miskolc, 2003)

1878. év

Augustus 30 csaknem az egész napot megyei árvaszéki ülésben tőkém részint helyettes elnöki, - részint ülnöki minőségben. Puchlin János igen jó barátom családja másnap Budapestre lévén költözendő ifjabb Puchlin János képeztetése végett, mind Puchlinékat, mind Dr. Helmbacher Mihály ezred fő orvost, és nejét született Szathmáry Bertát mint szintén igen jó barátainkat vacsorára hívtuk-meg. Eggyik asztalomról az azt egészen elfoglaló hivatalos iratokat alkalmas hely hiányában, szobám talajára raktam, hogy az asztalt jelen estre eredeti rendeltetése szerint használjam. Szerény vacsoránkat a nálunk szokásos vidámság- s kedélyességgel fűszerezve költöttük el. S hogy Puchlinéknak kiknek bútoraik már az útra öszve voltak csomagolva, gondjukat kevesbítsük, ifjabb Puchlin Jánost hálásra nálunk marasztottuk. - Vendégeink tizenegy óra tájban eltávoztak. A mai nap rendkívüli melegétől, s terheitől megfáradva, nyugodni kívántunk, azonba részint a tikkasztó hőség, részint az essővel bekövetkezett igen sűrű villámlás, dörgés pihenést nem engedtek; - mindig azt vártam, mikor fognak már a harangok villám általi gyuladást jelezni. Szűnvén az égi háborű elvégre álomnak bocsájtkozám. Ebből azonban Miklós testvéröcsém által riasztattam-fel, - jelentvén, hogy árvíz van, és minden felől rémítő kiabálás hallatszik. - Egész házam népe, azonnal talpra állott, első gondom volt, a vacsora előtt leszedett hivatalos irataimat asztalomra vissza rakni, nőm pedig csekély pénzkészletünket szedte öszve. Udvarunkat már ellepte a víz, melly a kapunál derékig ért. - Lakszobáink, előszobánk, és tornáczunk érintetlenül maradtak. - Macskáink éppen akkor úsztak ki a tornáczra, midőn a víznek udvaronkoni állását megnéztem, a pinczénk megtelt vízzel, istállónkban és színünkban azonban nem volt sok. Konyhánk és éléstárunk talajai alig szenvedtek valamit. Az árvíz nevekedése esetére a ház paciját tartánk-fel menhelyül. A vész alatt eggy emberélet megmentésével voltunk leginkább elfoglalva, ezen szerencsétlen, nagy szobánk ablaka alatt, eggy ákáczfához kapaszkodva kiáltozott segélyért, kitéve minden perczbeni elsodortatásnak. Ablakunk rostélyai, kinyílókra lévén készítve, kulcsait előkerestem, azonban a berozsdásodás miatt nem nyithattam-ki, és így Béla fiam. a rostélyzat egy részét öszetörte, s kézi létrát erősítvén az ablakhoz, azon a végveszélyben lévőt kötél használatával besegítette; az alól paradicsomi állapotban lévőt a legszükségesebb fejérneművel elláttuk, - s konyhánkban lefektettük. Tőle értesültünk, hogy czípész segéd, s a hozzánk közel lévő kis korcsmában hálván, amint a víz zúgása által felébresztve az ablakon kinézett, a fal azonnal öszve omolván elsodortatott, irtóztató volt a víz zúgása útszánkon is, pedig magassága mint eggy három láb lehetett, irtóztató volt sebessége is. - Setét éj lévén minthogy az útszai lámpák sem égtek jól, az úszó tárgyak misége nem volt felismerhető; - de azt kivehettem, hogy lakásunk előtt ökröt, vagy tehenet is vitt a víz. Az áradat lassanként apadni kezdvén, - reggelre a víz lefolyt. Ekkor tárult fel az iszonyú rombolás, mit utszánk - OPalóczy útsza:) burkolatában tett. Felszaggatta azt, és köveit, az alsó részen egymásra tolta. Az ákáczíákban is sok kárt okozott. - Reá gondolva útszánk állására, családomnak még a vész tartama alatt mondám, hogy reggel irtóztató dolgokat fogunk hallani. Sejtelmem nem csalt, reggel mind-