Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1841. év

melly, mint alakja, mutatja, töredéke valami medenczének, reá, szájokban gyűrűt tartó hollók vannak metszve. Ez, a' budai vár' part-oldalában, mostanában találtatott, hihetően Hunyady Mátyás' korából való, ezt, mint, az emlék által is, örökítendő nagy király' csalá­di czímerét, a' művész beléhozta, az emlék' mintáját látható figurák közé. Mátyás' képe, csak nem egészen kész vala már, fejér márványból, ez az emlék' belső részébe fog alkal­maztatni. Készülőben vannak Ferenczynél Schodelné', Kisfaludy Károly", Rudnay prímás", és mások' képei. Mint, rendszerént minden művész, úgy Ferenczy is, ön érdemének, jelességének szerény becsűlésén túl ment. Fejét papírosból készült sajátsá­gos föveg fedé, 's ollyannak tapasztalam őt, milyennek, Mátyás' emléke' tárgyáben kijött czikkéből sejtem, melylyeket e' szavakkal zár-bé „csapásimról fogjátok megtudni, hogy Atrides' fia vagyok". 11- én reggel, 9—10-ig az egyetemben, Horváth István' tanításán voltam, Telegdy Palival eggyütt. Horváth István, intést bocsájta előre tanítványaihoz, hogy gyónjanak, azután azt hozá-elő, hogy ha az útszán valamely zenebona van, távozzanak onnét, mert úgymond, az ember gyakran keservesen meglakol a' curiositasért, valamely vidéki embert hozott is fel például, ki, a' minap estve történt zavarnál megüttetett. Előadá ezután, nagy terjedelmesen, a' magyar literaturának 1. Ferdinand, Maximilian, Il-dik Mátyás alatti álapotát. Beszédét állandóul magyar nyelven tevé. 12- én reggel 9-1 O-ig Frank Ignácz' tanításán voltam, előadá a' törvénytudományból, az Admonitiot, Actiot, deák nyelven, néha, közbe, magyarul is szóllott. 1.-ba levelet kap­tam az Atyámtól többek közt írja folyó hó 7-én déli 11. óra tájban, néhány szem esső perdűlvén, a' catholicusok' mindszenti egyházába belé ütött a' menkő, a' tető egészen leégett, a' harangok is leestek, de nem olvadtak el. 14-be reggel 9—10-ig Telegdy Palival, a' Szent Gellértben valék, délután pedig Kuthy Sigával, Nagy Samuval, és Vári Szabó Antallal eggyütt, a' Ludovicaeum' kertjét, azután a' magyar museumhoz tartozó ritkaságokat néztük-meg. Legelői láttunk, kitömött állatokat, voltak, köztök pellikán, apróbb, nagyobb madarak, négy lábú állatok, ló, bika, kettős borjú, eggy közös fejjel. Az ásványok közt, termés arany darab, meteorkő, épen ollyan anyagúnak látszik, mint az öntött vas, ez Sáros megyében találtatott, gránátok, kövévál­tak - petrefacta - özönvíz előtti állatok csontjai, fák, halak, kővé válva, vad ökörfejek, elefánt koponya töredezett állapotban, elefánt' agyara, melly a' magyarázó szerént Posonynál találtatott, a' Dunában, ezt a' Nádor ajándékozá. Van, itt vas úthoz való sín, gőz kocsi, fűrészmalom, juhakol-minta, óra, melly évenként eggyszer húzatik-íel. Uralkodónk, lovon ülve, hajszálból igen mesterségesen kivárva. Attila dolmány' kalap­kelméből minden varrás nélkül, 's eggy inexpressibles, szinte minden varrás nélkül, egészen szőve. Képek, Rákóczy Ferencz, Hunyady János, - és Hunyady László, Giskra, gróf Gvadányi Jósef, Utisenich vagy Martinusius György, Pázmán Péter, gróf Széchenyi Ferencz, Majláth minister, Jósef Nádor, és a többi képeik. Eggy kép, melly Sanzio Rafael' művének mondatik. Több régiségek közt, itt van Sigmond király' nyerge, elefánt csont­ból, és Bethlen' kardja. Voltunk, a' Széchényi könyvtárban is, ez nincs még rendbe­

Next

/
Thumbnails
Contents