Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1841. év

szedve. Láttunk, itt több. fa-biblothecat, mindenik, könyvalakra van faragva, sarkára, azon fa nemnek héjjá, moha ragasztatott, mellyből a' könyv alak készült, felnyittatván, az illy fakönyv, benne találhatni, a' fa' levelét, virágát, gyümölcsét, és hamvát. Itt van, 1-ső Mátyás' imádságos könyve, mellyet Horváth István hamisnak tart, eggy oklevél, kutyabőrre írva, Il-ik András korából, I-ső Mátyás' korából, eggy igen nagy könyv, mely isteni tisztelethez való. Ezt Kassa városa ajándékozá a' nemzeti museumnak. 15- én a' testgyakorló intézetet néztem-meg, hol, akkor leczke nem volt. 16- án délután Kúthy Sigával, megnéztem, a' budai város-majort, ezen szép hely eléggé megjutalmazza, az ide kijövetelt, ugyanakkor voltunk, a' Christ Orvos' kertjében, melly Budának felső részén hegyen esik, a' két városra innen, gyönyörű kilátás van. Visszajövőben bementünk, elébb a' császár, - azután a' király fürdőnek udvarára. 25-ben Szontagh Palival eggyütt voltam, a' nemzeti vívóintézetben, a' Marcibányi házban. Itt. fel felvannak írva, azoknak nevei, kikkel báró Wesselényi Miklós, több órákig vívott, 's kiket mind meggyőzött. 29-én pünköst szombatján, esti 6. órakor Szűcs Miklós öcsémmel, és Vadnay Rudolfal Pomázra indultam. Budát elhagyva, találtuk, a' római víz csatornák' maradványait, mellyek egymástól elszaggatott igen erős kőfal darabok. Azután Békásmegyert értük, némellyek azt tartják, hogy Árpád itt volna eltemetve, eggy keskeny folyam mellett zárdaromok közt, (anint Anonymus Belae regis nótárius írja:) a' keskeny folyót, és zárdaromot mi is láttuk, azután Kaláz helységét találtuk 8. óra tájban estve megérkeztünk Pomázra Apóstól Jósef bátyánkhoz, gróf Teleky' jószágainak felügyelőjéhez, ki már több hetek előtt, Pesten lettékor meghívott magához az innepekre. 30-án pünköst' első napján, a' református isteni tiszteleten valánk, tanítást tartott Dobos János ó budai lelekitanító, (:Pomáz ó Budának filiaja:) dél tájban, Apostol Jósef Úrhoz jött Mikes Dániel gróf Batthyáni Lajos' javainak felügyelője, ki igen barátságos ember, valamint a' helybeli tisztartó Meskoviczi Sámuel is, délután áltjöttek, Dobos és a' helybeli lévita Göböly Gáspár, 's vélök vígan mulatánk. Az ünnep másod napján 31-én reggel megérkezék Kóczán Jósef Úr, Pestről Nejével, és Horváth Jánossal, ki, nála, mint királyi táblai jegyző gyakorlaton van, egyházban, ma is voltunk, hol valamely vidéki pap, régi korba való, bibliabeli csudákkal teljes, beszédet tartott. Délután mentünk, özv. Maresch Venczelné Asszonysághoz, fiát Maresch Istvánt, ki már ügyvéd igen barátságosnak, leányát Maresch Herminét igen miveltnek, 's kellemes társalgáséinak találám, nálok volt Pestről Thaisz Elek, rokonunk, Király nevű pestmegyei eskütt, ki ezen helységben lakik, és Vincze Miklós Úr, Biharból nejével eggyütt, ezek is rokonaik Mareschéknek, Vincze Úr, igen szép deli termetű ifjú ember. A' pestmegyei tisztújításkor történt meghűlésem igen erős, és kinos köhögést hoza reám, melly még e' hónap végén is reám jött olykor-olykor. Színházi előadások közül láttam, 5-én Áldozat, Vörösmarty műve, 6-án Bájital, Mochonaky Amáliát, ebben látám először, Dulcamara' szerepét Szerdahelyi remekül adá. 11-én Fekete asszony, bohózat, eggyike, az ízlést rontó legaljasb játékdaraboknak, 12-