Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1839. év

élénkség nélküliek, épületein, régi kor' Ízlése tűnik-fel, de mint, több nevezetes történeteknek egykori néző helye, 's honi fő város, 's gyönyörű hely, kedves látmány vala. 3-dikán, reggeli 6. órakor, a' Nádor gőzösre ültünk, nevezetesebb helyek, mellyek mellett elhajóztunk, Szent Endre, sok egyházakkal, és tornyokkal, Vácz, mint egy, félórányira maradt-el tőlünk, Visegrád, hajdani jeles várának romjai meredek hegyen állnak, melly a' Dunától, alig melkedik egy két lépésnyi távolságra, Salamon' tornya alant áll, e' regényes vidék, hegyektől egészen bekerítettnek látszik. Esztergomot déli 1. órakor értük-el, a' városba jól bé nem láthatánk a' hajóról, az itten fénylett királyi várnak is, már csak romjai vannak, a' székes egyház, építése Rudnay prímás' halála miatt félbe szakadt. - Mint eggy órányi távolságra maradt-el tőlünk Tata. Esti 6. óra tájban, előttünk állott Komárom, szemközt véle, Ó, és Új Szőny, a' híres komáromi várból, egyebet nem látánk, a' hosszú, igen erős kőfalaknál. A' Csaló köz itt kezdődik. - 4-dikben a' vélem utazó számos idegenek közül, még tegnap ismérkedtem-meg Ferenczy Jósef földabrosz készítővel, és Fitos Lajos nagy körösi ügyvéddel, kik, mindketten, Posonyba szándékoztak. Déli eggy óra tájban, beértünk Posonyba, még e' napon laktársaivá lettünk Telegdy Pál barátunknak, Hosszú útszában 214. szám alatt Morbiczer Károly aszszonyszabónál. - A' ligettéri kávéházhoz mentünkben a hídon találtuk, kocsin jőve, a' királyi Személynököt Szerencsy Istvánt, a' kávéház előtt több társaik' körében ültek. Deák Ferencz, Klauzál Gábor, kiket láthatni, régtől ólta óhajtottam. A' fák közt sétálva láttam Vörösmarty Mihály koszorús költőnket. Láttam, az Eszterházy Konteszt, ki Posonyban legszebbnek tartatik. Tegnap, azaz: nyárutó 3-dikán, a' karzat' vélt leszakadása miatt, az ország teremében történt zavar, szolgáltatott tárgyat, a' mai beszélgetéseknek. 5-dikén voltam először, kerületi ülésben, különös érzés fogott-el, midőn hazánk' képviselőit magam előtt láttam. Jelen volt, a' halgatók közt, a' nagy, Gróf Széchenyi István, kit, először láthatni itt valék szerencsés, és igy, egyik vágyam, e' jeles férfit személyesen ismerni, - teljesült! Ezek után posonyi naplómat, ekép' folytatom, - az országgyűlést illetőleg, megjegyezvén, hogy csupán csak az idegen érdekes ülésekről teszek emítést: 6-dikban temettetek Flette Henrik tábornagy, elől számos katonaság ment, a' koporsó díszes halotti szekéren fekete posztóval bevont lovaktól vitetik, utánna, pánczélba öltözött lovag ment, katonai hangászkar' gyász zenéje zengett, ágyuk is vonattak. 11-dikén vasárnapon, voltam a' református isteni tiszteleten, országgyűlési hitszónok, tiszteletes Nagy Mihály úr, jeles beszédet mondott, mellynek értelme, akarni, nem elég, tenni kell. - A' sétatéren láttam Herczeg asszonyt, a' Nádor leányát. Éjjel az ifjúság Beöthy Ödönt, ki é napokban érkezék-meg, mint Bihar' követe, zenével tisztelé-meg, fáklyák' fénye mellett. 14-dikén kerületi ülés, a' fő Rendek' válasza tárgyában, az alsó Táblának, folyó hó 12-én felküldött üzenetére. Az alsó tábla' üzenetének értelme ez: hogy a' Karok és Rendek bemennek ugyan, a' királyi előadásokba; de, azokat, a' sérelmekkel egybe kötve Ojunctim:) terjesztendik-fel; az ujonczok' adásába pedig, addig nem ereszkednek, míg, azoknak szükséges voltáról értesítve nem lesznek, 's ha, erről tudósítást vésznek