Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1839. év

egyházával, és oskolával. Busócz falun áltmenve, Bélánál vágtunk-belé elébbi utunkba, honnét Nehren által, esti 9. órára Késmárkon valánk. Ezen útról, a' fellyebbieken felül, még, következőket jegyzem-meg. Galliczia, ter­méketlen, sovány főid, hegyekkel rakva, a' meredek útak karfákkal ellátvák, az országu­takon, oszlopra van ina, a' kerület' és uraság' neve, 's a' nevezetesebb városok' távol­sága. Belsőbb része, a' tartománynak Szepes megyénél termékenyebb, némely falukba, mint mondják tagosztály van bévíve (:A' lakosok, iszonyú adójok miatt, nagy szegénységgel küzdenek, fa házikóik, kéménynélküliek lévén, befüstölődnek, a barom, gazdájával együtt lakik. A' kenyérnek valót, magok őrlik a' lakosok, só őrlőhez hason­ló eszközzel, mi, majd minden háznál találtatik, kenyerüket a' magyar csak éhen hálástól féltében enné-meg, tejnél, vajnál, toásnál egyebet pénzért sem kaphatni. Ez országra nézve el lehett mondani „extra Hungáriám non est vita.") Épen pünkösdre esvén utazá­sunk, a' lakosokat ünnepileg öltözve találánk, férfiakat áttila alakú hosszú ruhába, kék posztóból, veres zsinórral. Asszonyok egészen fehérbe, lepedőhöz hasonló köntösbe. Krakkón felül, szép síkság terjed, a' vidék, e' főváros' táján termékenyebb, Magyar ország' alsó részéhez hasonló, még a' falusi házak is, olly alakra épültek, mint a' magyar országiak. A' magyarnak, a' lengyelekkeli rokon érzete, nem alaptalan, kikkel beszélénk, igen nyájasak, 's jószívűek voltak, erántunk; ők honunkról keveset tudnak, a' podgorz­sei fogadóban tudakozá tőlem egy, hol tanultam magyarul? azt gondolván, hogy orszá­gunkban nem beszélnek honi nyelvünkön. Mi, német nyelven közlénk gondolatainkat; de, a' kik tótul tudtak közöttünk, sokkal többet érthettek, és beszélhettek, mert, ezen nyelv, a' lengyelnek, itt divatozó dialectusával nagyon rokon. - Podgorzsén, 's Krakkóban, a' Magyarországon járó pénz, nem vétetik-el, itt, másféle rézpénz jár, melly­ről többnyire a' czimer, az anyag' gyenge- vagy régisége miatt, le van kopva. Az ezüst, 's arany-pénz foly, és a' banknota is. Krakkóban kőszénnel tüzelnek, a' Visztulán menő hajók is azt hoztak. Hogy vidéke, Szepes megyéénél jobb, onnét is megtetszik, mert Krakkóban zöldséget láttam a' piaczon; sőt gyümölcsöt is, Génnek ugyan múlt évinek kellett lenni:) mit, Késmárkon múlt ősztől ólta nem láttam. Szepesben, a' fák, ez idő tájban kezdtek virágozni; ott pedig már, azon túl voltak. ­E' kis utazó társaság' tagjai valánk, Gencsy Sigmond, Kuthy Sigmond, Nagy Samu, Sztrinka György, Szabó Sámuel ref. lelkitanító, Szűcs Miklós, és Szűcs Sámuel. A' szek­erest fogadtuk 32. váltó czikk forintokért melly bért haza jöttünkkor, 3 íorintal önként megtóldtunk. - Azon útitársak kik Lőcséről jöttek, és kikkel, az úton, Podgorzsén, Krakkóban, Wielicskán találkozánk: Kovács, Pető, Scultéty, Szilágyi nevűek. Nyárelő Nyárelő 19-én, reggeli 8-12-ig, Máriássy, és Cornides Inspectorok' elnöksége alatt, a' magán és egyházi jogból visgáltattunk-meg. 24-ben kezdődtek, az evangélikus Lyceumban, a' köz visgálatok, előre bocsájtatván báró Prónay Sándornak az ágostai val­lást követők generalis inspectorának halotti szertartása az egyházban, hol a' visgálatokra

Next

/
Thumbnails
Contents