Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1839. év

nagyobb épületeket befogni, így nyíltak-fel, szemeink előtt, a' roppant mélységek, melylyek karfákkal vannak ellátva, ezekbe tüzet vetteténk-le. Eljutánk, a' tóhoz is, mely 70. ölnyi mellyen van, a' vezetők mondása szerént; itt áll Nepomuk János' szobra, sóból, a' mélysége három, hossza 25. öl, rajta, repülő hídon mentünk-ált. Ez alatt, ismét üreg van, melybe, felülről, legkissebb víz átszivárgást sem tapasztalánk. Tovább menve, találtuk, a' munkásokat, kik, nagyon sápadtak, ékekkel feszítik a' sót, mellyet toló talyigákon visznek-el. A' mely munkás, 40. évig dolgozik, nyugpénzt kap. (:ha valaki, ez érdemlimeg, igazán, azt:) Látánk, olly hosszú, folyosó forma lyukakat, mellyeknek végén, a' dolgozók mellett égő gyertya, valamely kis csillagként tűnik elő, a' sóban, mutattak, bizonyos, északra, 's délre menő ereket, ezek olly szolgálatot tesznek, itt, mint tengeren, a' magnes. Láttuk, az 1-ső Ferencz, és neje tiszteletére, 's itt lettük' emlékére emelt só oszlopokat. Ferenczén illy felirat van: Francisco primo. Austriae Imperátori. Nejéére: Carolinae Augustae Imperatrici Austriae. Egy üreget, a' wielicskai piacz alattinak mondtak, a' vezetők; más pedig, a' magyarázó szerént, épen azon fogadó alatt van, hol szekerünk, 's lovaink szállásoltak. Midőn lejjebb jutánk, 136 ölnyi mélységnek mondák azt, a' bánya' legméllyebb részét pedig, 400 ölnyinek. Rainer' emlékén ezt olvasánk: Kainerus Austriae dux. Azon, béfeneklett hordó mellett, mellyet Károly herczeg tőltött-meg sóval, ott van a' bunkó is, mellyel, beverte a' sót. A' kápolna, GAntoniekirche:) egészen sóból faragott, van oltára, az előtt, térdeplő ember, szónokszék, kar, faragott képek. Innen, nem igen messze, - haladva, még vezetőnk, egy helyen meglöké, a' fával bélelt folyósónak bizonyos részét, (:ez már felfelé jövőben történt:) 's azonnal egy rejtett ajtó nyílt-meg, s élőnkbe tűnt egy kivilágosított terem, mellynek végében egy oltár alakú czifraság volt áltvilágítva, több színekbe, ezt hívják Saal Lentufnak, némellyek közülünk itt tánczra kerekedtek. Végre, eggy só kamrácskában különbféle só míveket vettünk, és igen jó vizet ittunk, mely bár a' bányában fakad, tiszta minden só íztől. Innét jó lépcsőkön értünk-fel. Átaljában. olly kényelmesek a' bányabeli hágcsók, hogy jobbakra alig számithatánk, csupán akkor kellett lajtorján másznunk, mikor a' kápolnához mentünk. Az egész föld alatti utat gyalog tettük, mivel ennyi számmal a' bial bőrbe, nem fértünk. Két negyedkor, délutáni 3- órára, szerencsésen kint voltunk, a' főid' gyomrából, a' vélünk ki jött világítók, megvisgáltattak, hogy sót nem hoztak e' ki. - Nem sokára elhagyánk Wielicskát. - Az éjet, valamely magánosan fekvő házban tőkénk. 23-ikban, a' bochniai, és új sandeci kerületekben utaztunk, új Sandec Városánál igen hosszú fahídon keresztül. - Itt, az égen, kettős sziván'ányt láttunk, a' város, dombon épült, kerítései romlanak, házai meglehetősek, vannak itt, több boltok is, mellyekben eggyet-mást vásároltunk. Sandecnél nagy esső ért-utói, ehez közel egy korcsmában meghálánk. 24-dikén, kora reggel útba valánk, Magyar Országba, Mnisek, vagy Gronesto' táján értünk-bé. Kellemes érzés vala ismét édes hazánk' földén lenni, úti levelünket megnézek a' határőrök, pogyászainknak pedig, nyugtot hagyának. Lublót oldalt láttuk, omladozó várával, Kniesenbe derék oskolájuk van a' római catholicusoknak, Podolin meglehetős város, a' catholikusok' két tornyú 4 2