Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1839. év

várostól egy jó félórányira, hegyen emelkedik ez; alakja az emléknek kerék, felfelé kissebbedő, reá tekervényes út vezet. - Egy nemzet alkotá ez emléket, imádottjának, egy nemzet, a' hazafiúi magas erényeket méltányolni, érzettel bír. Szegény hazám! te, ebben is, mennyire el vagy maradva!!! - És Boldog a' nép, mely, háláját a' dicsők eránt, küljelekkel is tanúsítja, boldog, melly illy szent helyhez vezetheti, az ifjú nemzedéket imádni, 's példányúi tűzni azt, kit hona, 's véle eggyütt, a' mivelt világ imád... Merengtek szemeink, az emlék' tetejére pompásan kilátszó Krakkón, melly szép síkságon fekszik, magas vára, számos egyházai, 's tornyai nagy díszt adnak a' városnak. Északra, nagy síkság terjed. Által ellenben vélünk, túl a' városon Kosciuskékhoz hasonló domb van emelve, Krakusnak Krakó' alapítójának tiszteletére. Kosciusko' halma alatt kápolna, 's remetelak van. Emlék okáért is, de főkép' a' nagy ember eránti tiszteletből füvet, 's főidet szedtünk, azokat honunkba viendők, végre, a' nagy hév 's időnk" szükvólta, késztetének elhagyni, a' szenthelyet; de emléke örökűlend mindnyájunk kebelében. A' városba menve, az apáczák' egyházába mentünk-bé. Elhagyván e' helyet, a' várbeli harang' zúgása jelenté a' delet. Ebédelvén ötféle ételért, hetünktől vett a' fogadós 12. lengyel forintokat, mellyek, a' mi pénzünk szerént, mintegy 3. pengő forintot tesznek. Itt láttam lengyel újságokat, mellyeket bár nem éltettem, de az országok' neveit még is kivehettem, 's magyar országot nem találám, fő oka lehet ez, annak, hogy, a' lengyelek, magyar országról igen keveset tudnak. Délután a' város' útszáit tekinténkmeg, ezek szépek, többnyire 2. 3- emeletes házakkal, melylyek, régi ízlés szerént épűlvék. - Bernsteint, órát, e' városban olcsón lehet venni, angol mívek, kések, óralánczok, borotvák illendő áron árúitatnak, az ide való tők híresek. - Topperczer Gergely úrnál Krakó városa' hadnagyánál a' ki Késmárki születésű, tisztelkedtünk, Ő igen szívesen fogadott, magyarul beszélt velünk, hitvese is, ki szinte Szepes megyei születésű, Bielek kisasszony. - Előhozódván, a' Kosciusko' halmán mulatásunk, Topperczer úr megdicsért, hogy oly meleg időbe gyalog kifáradtunk oda, de az ottani daliást nem hagyá helybe, mivel, ha azt valaki meghallotta volna, azólta, bélehetnénk fogva. A' kiviendő portékákra azt monda, hogy, a' mi zsebünkbe fér, azt senki el nem veszi a' határon. Búcsút véve, Topperczer Úrtól, a' várbeli kincstárt akaránk megnézni de a' gondviselő honn nem léte miatt, nélkülözni kelle azt. Innen, szép sétatereken a' füvészkertbe mentünk, a' csillagvisgáló toronyban több távcsöveket látánk, eggyen átnéztünk, Wielicskára. Jövet, voltunk, a' Mária-egyházban, ez egészen faragott kőből épült, két toronnyal, mellyeknek eggyike jó magas. Más egyházakat, időnk' szükvólta miatt nem néztünk-meg. Ezek, többnyire, kívülről vakolatlanok, meszeletlenek, némelyek, veres téglából, londoni módra készítettvék. Az egyetemhez tartozó természeti ritkaságok' tárát megnéztük, itt, több szobák telvék külömbféle, kitömött állatokkal, vannak hyéna, krokodilus, pellikán, kétfejű állatok kővéváltak, bpetrefacta:) drága kövek, gyémánt, brilliant, bebalzsamozott régi holttest, strucztojás, a' bonczteremben, több, egész embercsontvázak, egy ölestől fogva, egy lábnyiig, és annál kissebbig is, eggyes emberi tagok nyúzott tagok, belső részek,