Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1835. év

Tavaszelő Tavaszelő 1-ső Ferencz Uralkodónk, Bécsben, 67. éves korában elhunyt. Tavaszbó Tavaszba 5-én 1-ső Ferencz' gyászpompája, a' református uj templomban, Tiszteletes Apostol Pál Úr, jeles halotti beszédet tartott. Ennek végeztével, a' görögök gyász ünnepére mentünk, mellyet, az egri papnak magyar szavallata diszesített. 6-dikán, a' mindenszentek' egyházában, 7-én, az ágostai vallást követőknél adattak-meg, a' végtiszteletek elhunyt Fejedelmünknek. 11-én, Színházból, a' Garbonczás deák, vígjáték előadatásáról, tűzi harangok' kongásai futtattak haza, *(Naplóm negyedik kötetében. 1843- Sept. elején, visszatekintvén, ápr. 2-án betöltött 24 évemre, abban, 1835. előtti események is foglaltatnak.) a' Vész, a' Fazekas útszán, a' görög kórház' szomszédságában, 3. épületet, 's az oltásban munkálódók közül, egy hentest, Kádas nevűt tett áldozatává. 17-ben, Kis Tokajba mentem, onnét 19-be jöttem haza. 20-án Szirmára mentem, haza jöttem 21-be, mely nap' délutánján, a' Szent péteri kapuban, Szenté' olajütője mellett, tűz támadt, szél igen nagy volt; de az égő kis épületet egy előtte lévő nagy ház miatt nem érhetvén, tovább nem terjedt a' vész. Nyárelő. Nyárelő. 2-án hólt-meg, helyettes ügyész ifjabb Debreczeny Mihály bátyám, 39-ik évében. 7-én Szirmán és Kis Tokajban voltam. Nyárbó 5-én kezdődtek Lyceumunkban, az examenek. 8-án az enciclopaedica classis' examene, Tanítónk Édes Albert, Tisza keszibe hívattatván-meg lelkipásztornak, mostani hivataláról leköszönt, tőle tanítványai' képében én vettem búcsút. 9-én, oskolai senatus, én és tanuló társaim, beírtuk magunkat, a' philosophiát tanulók közzé. 15-én, a' bajor korona örökös, városunkban mulatott; de én nem láthattam. 20-án délután egy, és két óra közti szörnyű záportól, Peczénk. felduzzadván, ki áradt, több pinczék megtelének vízzel, sok házaknak lakszobáiba is bementek a' kártékony habok, a' Boldogasszony útszán, a' lotteria melletti; és a' Klastrom útszai hidak elsepertettek, a' catholicusok' normájának épülete majd egy ölnyire ázott, ezzel által ellenben a' Fáy házba is, bérontottak a' hullámok; de nem csak városunkban dühöngött a' vész; hanem a' felsőbb szőllő hegyeken is, mellyeket jégeső vert-el, a' rohanó eső víz pedig tőkéiktől is megfosztott, ezen felül a' villám valamelyik szőllő hegyen, egy leányt sujtott-le, a' ki, meg is hólt. 27-én Kis Tokajba mentem, 29-én vissza jöttem. 31-én Édes Atyámmal, Sajókazinczra mentem, honnét -