Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1849. év

Fegyvert, a megye adott, még részint, a' század' elejéről részint a' múltból való nehéz mangalétákat. A' béoktatást nyugalmazott katonatisztek válalták-el. A' fegyvergyakorlat, és szolgálat, természetesen a' régi schlendrian katonai modor szerint ment, illy hirtelen mást kidolgozni nem is lehetett. A' gyakorlatok mindazáltal, olly sikerdúsan folytak, hogy April végén, az eggyik tanító tiszt, vallomása szerint, annyira haladt a' miskólczi nemzetőrség, miként annyira rendes katonaságot fél év alatt sem lehetett volna vinni. Városunk a' nemzetőrség felállítása ólta, szembetűnőleg rendesebbé lett, a' múlt évi gyakori tüzek elmaradtak, a' megyében sem ütött ki, jelentékenyebb zavar, a' dédesi első képviselő választás volt, legnagyobbszerű; de, a' másodikra, háromszáz miskólczi nemzetőr menvén-ki, tőkésekkel, a' legnagyobb csendéi ment véghez. Ezután, a' martiusi nemzetőrség megszűnvén, az 1848: XII. törvény czikkely szerinti alakúit meg. Siker mindenütt ott mutatkozik, hol hajlamból, ónként teszünk valamit, így tehát, az újabb nemzetőrség, egészen különbözött, a' martiusitól. Nem sokára, táborba szóllíttatánk, nem csak. mi miskólcziak; hanem az egész megyebeli minden nemzetőrök; azomban, a' dolgok' ujabb fejlődése, később csak ezerkétszáz főből álló sereget igénylett. Ezen seregben, a' miskólcziak, aránylag legnagyobb számot tettek, az első században; és a' pákozdi csatában Jellachich ellen elő csatárokúi szolgáltak, résztvettek, a' borsodiak a' schwechati csatában is. Decemberben, Schlick ellen sereg indíttatván-ki, Miskólczról, a' 4-dik századot érte, a' sors. De, ez, ütközetben nem volt, mivel, még az űton találkoztak, a' retiralokkal, e' közt, a' borsodi sereg' azon fele részével, melly, a' miskólcziaknál, eggy nappal elébb indűlt-ki; újabb hadsereg készítetvén Schlick ellen, a' veres szalagosak' zászlóaljába, és a' vadász csapatba, több miskólcziak állottak-bé. Meg kell, még említenem, hogy, a' miskólczi nemzetőrség' szolgálata, elég teherrel járt, a' piaczi fő őrsön, később a' város három kapujánál, sóháznál, a' piaczi tisztháznál, álgyúknál. postánál kelletvén őrködni. Izrael" fiait, az átalános lehangoltság hozá-bé, nemzetőreink' sorába, akkoron, midőn a' Zentárai indulás iránt az első rendelet megérkezett, mivel akkor minden karra szükség volt. Megyénkben, a' székvároson kívül, martiusi nemzetőrség néhol szintén alakúit, tőrvényi nemzetőrség pedig mindenütt. A' közbátorság fenyegetve nem igen vők, néhol leginkább ittas emberektől jöttek lázzító beszédek, communisticus tettek is merültek fel, melly vészek' továbbharapódzását, a' gondos civakodás meggátolá. Nemcsak nemzetőreink' és önkénteseinknek tetemes anyagi áldozatokkali kiállításával szolgált megyénk, és Miskólcz városa, hanem a' honvédek közé is számos egyéneket adott. A' haza oltalmára, mindjárt a' vész kezdetén tízezer főből álló sereg toboroztatván. Miskólczon. mindjárt mintegy négyszázan állottak-bé. 's ezek, a' kilenczedik zászlóaljhoz soroztattak, melly mindjárt a' rácz csatázásokban nagy hírt nevet szerzett, azólta pedig, folytonosan dicsőséget arat. A' 22-dik honvéd zászlóalj pedig, Miskólczon rendeztetett. Megyénk' honvédi illetősége, abba olvasztatott-bé. A' mi pedig. Borsodnak beligazgatását illeti, mondanom sem kell, hogy leginkább a' honn' megmentése körüli intézkedések, szolgáltak, annak tárgyául, a' forradalom, lelépteté a' főispánokat, 's ezek helyetteseit, így történt ez nálunk is, Új főispánul Báró Vay Lajost nyerénk, kinek beigtatásánál a' szokásos czeremóniák mellőztettek, mert azon