Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

Bevezető

rá, nem is csak családi örökség volt, hanem személyes emberi meggyőződés, a felnőtt férfi mélyen átélt érzése, tudata. Hite soha nem ingott meg, a liberalizmus korában élve azonban feltétlenül észrevette azokat a visszásságokat, a ferde utakat, amelyekben egy-egy vallás, egy-egy pap vezethette az embereket. Naplójában fiatal korára való visszaemlékezése során tesz említést arról, hogy a miskolci református líceumban milyen egészségtelen módon folyt a vallástanítás, mennyire elhibázott, pedagógiailag helytelen, s még a vallására is káros volt a diákok, kicsinyek és nagyok részére kötelezően előírt, s iskolai feladatként számon tartott templomba járás. Felekezeti elfogultság sohasem jellemezte, pedig ez a kor még bőven termetté azokat, akik e tekintetben megbocsáthatatlan túlzásokba estek. Éppen úgy örül saját egyháza sikereinek, eredményeinek, mint a katolikusokénak. Nem vonakodik megemlékezni a katolikus papok írói sikereiről, tudományos eredményeiről, de nem szégyelli leírni azt a botrányt, ami éppen a reformkort jellemzően - egy miskolci református egyháztanácsi tisztválasztáson megesett. Az ellenfelek és korteseik ököllel és dorongokkal akarták győzelmüket biztosítani. Őszinte örömmel üdvözli azt a tervet, amely egyesítené a két protestáns egyház iskoláit. Hajlott kora sem teszi azonban elvakulttá, túlbuzgóvá, szemforgatóivá. A pápai csalhatatlanság dogmája megbotránkoztatja, a Miskolcra érkező egri érsek fogadására azonban elmegy. Kora a nagy politikai vízválasztók korszaka volt. Egy-egy politikai „váltásban"' sokan estek el, sokan fordítottak köpönyeget, sokan lettek hűtlenek. Milyen volt naplóírónk politikai állásfoglalása? Liberális nézeteinek, a benne élő, szíve mélyén gyökerező reformkori eszmevilágának talaja honoratiorok világnézete volt. Az ő élete egy tiszteletreméltóan végigvezetett, következetes politikai magatartás példája lehet. Fiatal korában a reformeszmék foglalkoztatták. Már a magyar társaságban ezeket az eszméket szívta az alig ismert Regéczi professzortól magába. A könyvtárban állandóan olvasta a reformkori gondolatok fórumait, kora folyóiratait, sajtótermékeit. Megismerkedett Széchenyi munkáival, rajongott Kossuthért.

30 Részt vett az 1839-es országgyűlésen. Pesten tartózkodása alatt ott ült a Pest megyei közgyűlésen, elítélte a katolikus egyház merev és regresszív álláspontját a vegyes házasságról kialakított nézetük miatt. Sokszor fordult meg Pesten a Privorszky-kávéházban, ahol - mint írja - a radikális ifjak szoktak találkozni, s velük együtt ad fáklyás zenét a Pestre érkező Kossuth és Wesselényi tiszteletére. Ez az atmoszféra motiválta későbbi életét is. Nem késlekedett, amikor fegyvert kellett fognia. 1848 márciusában nemzetőrré lett, augusztus 14-én vállalta azt az al30. Vö. Kilián: 19~2 b)