Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1843. év

életidejük 18-20 év körül forogván, ki várhatott volna tőlük tanítói kellékeket? és fájdalom, ritka kivétel az, midőn köztük, egy is találkozik, kiben megnyugodhatna a' gyengéd szülői kebel. Azon nap, melly a' lengyelekre vég veszélyt hozott, - November 29-e szerencsétlen vala, - városunkban is, eggy családra nézve, mellynek eggyik tagja, élte' legszebb szakában lövés által lett halál' áldozatává. - Sok évekig nem mehettemel, azon ház mellett, a' legkellemetlenebb érzések nélkül. 1831-ben megyei tisztújító szék' alkalmával, első alispán lett Szathmáry Király Jósef, második - Felső Pulyai Bük Sigmond, - ez évben valék-ki, legelőször megyénkből, Gömörben Imolán, Gergely Jánosné Barkassy Johanna néném' látogatására. Gyermeki fővel, az áltmeneti helyekről csak annyit tartottam-meg, hogy Szent Péteren, kopasz földön keresztűlútaztunk, 's itt ebédeltünk, menőbe; visszajövőbe is. Tóbiásnénál, Bodnár Mihály bátyánk' testvérénél. Bodnár Mihályné, néném, Farkas Johanna, és Szűcs Miklós öcsém vélem jöttek. Kiemelé ez évet, a' rémítő cholera, melly Lengyel Országból jött-által honunkba, Julius' elején, Miskólczon is kezdvén uralkodni, Lyceumunk' nevendékei a' vallásbóli megvisgáltatás után, szétbocsájtattak, a' többi visgálatok végkép' elmaradtak. Nevekedvén a' vész, a' helységeknél korlátok vonattak, sőt a' háznépek közt is megszűnt a' közlekedés, eképen, szinte rabbá lévén, Edes Atyám' vezérlése alatt Szűcs Miklós öcsémmel eggyütt. deák levelek' fogalmazásában gyakorlám magamat, így az idő, nem lett felettébb unalmassá, sőt e' munkálkodásomnak, némely adatokat is köszönhetek. Megyénkben, állandó küldöttség üle-öszve szükséges rendeletek' tételére, a' nyavalya' ragadós volta miatt tilos lett, a' halotti szertartás is, az úton útfélen elhalt szerencsétlenek, különösen e' végre készült nagy koporsó által vétettek-lel, temető is, külön rendeltetek, a' cholerában elhaltak' számára. Borsod megyében, Julius' elejétől augusztus 20-áig 3979 Miskólczon 500 emberek hóltak-meg. Ezen vész, mint szokott történni, nagy félelmet szült az emberekben, nálunk helvétiai vallást követőknél minden csütörtökön népes isteni tisztelet tartalék. De, az úr' vacsorája, új kenyérre, egésségi tekintetből ki nem szoigáltaték. Augustus 20-án mái- valamennyire kezdett szűnni, a' döghalál, és olly helyeken dühöngött, hol még az előtt nem V ólt, példának okáért megyénknek Bóldva, Hangács helységeiben, v égre lassanként ősz felé megszűnt a' vész, 's visszajött a' rég óhajtott nyugalmas idő. A' cholera, azért is rémítő volt, mert, sok helyeken azt hívén-el a' nép, hogy az urak mérgezik a kutakat, több lázzadások történtek, jelesen Zemplénben, rémítő tettekre, vetemedett a' felzúdult nép. kastélyok raboltattak-ki, emberek kínoztattak-meg. Illy eset' akadályoztatására, városunk' lakosaibői, báró Vay Lajos' vezérlete alatt katonaság, helyesebben polgári őrsereg állíttaték, melly feggyverben gyakorlá magát, nem is történt semmi különös nagy zavar, kivévén Fogarasi nevű ügyvéd; és Bakos Pálné' temetésén kiütött rendetlenségeket, mellyeket, ezeknek a' tisztességes temetést tiltó szabály alóli kivétele okoza. 'Ezen kívül, bizonyos szirmai ember, urak' széttépéséröl, és a többi beszélvén a' korcsmában, azonnal vasra v eretek, és sokáig ülte a' tömlöczöt. -