Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

Bevezető

törvényszéki ülnökké választották meg. Emiatt magánügyvédi praxisát Feladta. Anyagi tekintetben és egyéb szempontból nyilván nagyobb jövedelmet jelentett számára ez az állás, mint magánpraxisa. 1871-ben megyei árvaszéki ülnökké választották. Ez volt számára a hivatali csúcs. Erről 1880-ban mondott le, ekkor kéne nyugdíjaztatását, s 1881. február 7-től nyugalomba vonult.

13 Hatvankét esztendős volt. Háta mögött volt egy mozgalmas fiatalkor, a politikai élet számtalan csatájával, a megyei tisztválasztó közgyűlések parázsló vitáival, izgalmaival. Megérte a magyar történelem egyik legnagyszerűbb szabadságküzdelmét, s ebben fegyveres szolgálatot is teljesített. Túl volt már Haynau rémuralmán. Reményei, mint naplójából is olvasható, szertefoszlottak a kiegyezés után. Közéleti tevékenységére is ugyanez a szerénység volt jellemző. Már 1841-ben az egyháztanács jegyzőjévé választották. Az egyháztanácsi választások ugyanazzal a politikai feszültséggel telítődtek, mint a megyei tisztválasztások. Az egyháztanács jeles forum volt. nagy megtiszteltetést jelentett a huszonegy esztendős fiatalembernek. Három év múlva lemondott erről a funkciójáról, de más nem lévén alkalmas erre a posztra, kénytelen volt újból elvállalni. 1845-ben már az egyháztanács teljes jogú tagja volt. 1868-ban a Palóczy úti leányiskola világi felügyelői tisztét is ellátta. 1881-ben felkérték, hogy fogadja el az egyháztanácson belül a gondnoki tisztet, szerénysége tiltotta, hogy a felkérésnek eleget tegyen. 1883-ban a megyei tanítóegylet tiszteletbeli tagjává választották, 1886-ban pedig a miskolci takarékpénztár választmányi tagjává lett. Valamennyi közéleti funkciója hasznos társadalmi feladat volt. A közösségért folytatott munkában fáradhatatlan volt, az oktalan funkcióhalmozás vagy a magas posztok után való áhítozás azonban sohasem volt kenyere.

14 Szerénységének, tudatos visszavonultságának nyilván megvoltak a fizikai, egészségügyi okai is. Beteges ember nem volt. Általában önmagával vak) foglalkozásra nagy családja miatt nem jutott sok ideje. S míg a mindvégig nőtlen fivérére, Miklósra szinte egész életén keresztül jellemző volt az aggályos önféltés, a hipochondriának egy szelíd változata, addig a legidősebb Szűcs fiú, Sámuel önmagával jóformán alig tudott törődni. Milyen volt egészségi állapota? Három fénykép maradt fenn róla. A három közül csak az egyik készítésének ideje tisztázható. 1878-ban családjával fotografáltatta le magát. Feleségével, Herrmann Henriettével, gyermekeivel, Lujzával, Bélával, Emmával látható ezen a fényképen. Ekkor volt 59 esztendős. Haja nem dús ugyan, ele feje nem is kopasz, arcát szakáll koszorúzza. Szeme a kissé mélyen ülő gödörben messze 13. Hivatali állásait illetően vö. Sz. S. II. 160., 111. 51., 142., 146., 14^., IV. 104., V. 25.. 154., 103164., IX. 56.. X. I., 336. 14. Közéleti tevékenységérői: Sz. S. IV. 27, 29.. V. 164., X. 354.. XI. 230., 45"