Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1843. év

járásbeli nemesek valának jelen. Valószínű, hogy ez ügy mellett küzdeni, nem lett volna egyéb, mint a' zalai, vagy gömöri gyászos eseményeket varázsolni-elő, számos - és még nagyobb részint míveletlen nemesekből álló meggyénkben. Mert az elfogultakat felvilágosítani lehetetlen, vala, kik közül, nem eggytől haliam, hogy utolsó csepp verőkig nem engedik, a' nemesi szabadságot csonkíttatni. Tisztán állanak tehát előttem, s minden józan fő előtt, az adónak eggykori pártolói, nem vethet reájok igazságosan senki, legkisebb gyanút is, de nem megygyénkre sem! Majd eljön az idő, melly országunknak a' nemesi adót is megfog/a érlelni. 'S akkor önként kívánkozand a' magyar, annak gyümölcseit minél elébb élvezni. A' mi pedig, a' követválasztást illeti, és a' két alispántételt, April 26-án már kezünkben tartánk, a' győzelmet, mert láttuk számos szekereken nagy erőt vonúlni-bé, mellynek nemzeti szín zászlóin Palóczy, és Szemere' neveik lobogtak. April 27-én felderült a' nagy nap. I-s reggeli 8. órától. 9-ig és így. egy óra alatt, lehető rendel jelkiáltás' útján követeket, és alispánokat tettünk. Palóczy László, ez úttal már negyedikszer, Szemere Bertalan, még csak először emeltettek követi méltóságra. Palóczy. másodalispáni hivataláról önként örökre lemondott. Az elsőre kijeleltetni sem hagyá magát. A' megürült alispáni székekre Négyesi Szepessy László az elsőbe; Tolcsvai Nagy Gedeon pedig a' másodikba elválasztattak. E képen mind két rendbeli választás, a' józanabb rész, és az azzal tartó ifjúság' óhajtása szerént ment végbe. Első alispánná mindenek előtt. Báró Vay Lajost óhajtunk, de, kijelöltetni sem engedé magát, Bük ' Sigmond is. fel lőn szóllítva, ő sem fogadá el megyénk' bizalmát. Volt első alispánunk, a' követségtől egeszén elesett, szándoka' hajótörését rossz tacticája tudniillik hívataláróli leköszönése, is segíté elő. Ez örömnapot Főispáni helyettesünk' szíves ebédé koszorúzd, hol jelen voltam, követeink jelesen toastiroztak, különösen Szemere Bertalan, ivott a' borsodi ifjúságért, 's ezt úgy festé-le, mint eggy óriást, mellynek bajusza most ütközik. Van is igazsága, mert meggyénk' ifjúsága nem erőtelen, most. már egymás után, negyedikszer víta-ki. a' legszebb diadalt. Délután zeneszóval megyénk' némely jeleseit juránk, sorba köszönteni, mint a' két új alispánt, ket követinket. Ragályi Sigmond. Bük Sigmond, báró Vay Lajos táblabíró urakat. 28-án a' gyűlés bezáratott, főispáni helyettesünk, tiszteletbeli hivatalviselőket nevezett-ki, egyszersmind jelenté, „hogy én tiszti alügyészi. - Miklós öcsém pedig aljegyzői hivatalunkról lemondtunk. " Táblabíróságot kérni, még időelőttinek tartánk, e' tettünket ugyan igen sokan túlságosnak állítják. Nevezetes időpont. 1843- Áprilisé, Borsodmegyére nézve, azért is, hogy, két igen jeles fia lépett-ki szolgálatából tudniillik Szathmáry Király Jósef és Palóczy László. Szathmáry Király Jósef. 12. évekig viselő, az első alispáni hivatalt, 1836-ig nagy dicsőséggel, de azután sem dicsőség nélkül, Ő ritka tehetségekkel vala felruházva, az akarat sem hibázott nálla, e' mellett világos gondolkodást, tiszta felfogást, szépen folyó