Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1843. év

nyelvet nyert a' természettől, szorgalma által széles esméreteket szerzett a tudományok körűi is. Lelkületének legjellemzőbb vonása vala a' példa nélküli leereszkedés, melly által nagyon népszerűvé tette magát, és nem könnyen enyészendő emléket épített magának, megyéje' szívében. Meg fogják őt emlegetni, különösen, a' szegényebb sorsúak, kiknek szint úgy, nyitva állott ajtaja, pártfogására, mint más akárkinek. Mindezek mellett is, kelletinél nagyobb lágysága, szándékaiban, 's tetteiben olykor-olykor nyilvánított habozása, az utóbbi években sok levelet leszaggattak koszorújából. De, hiszen, mindnyájan csak emberek vagyunk. Ő ki, e' nehéz pályán, oly kényes időkben, ennyire megtudott állani, feledhetetlen marad Borsodban, mellynek valamint székvárosának is díszét, 's javát híven munkálá! Palóczy László, ki már három országgyűlésen az egész haza' tiszteletét vítta-ki, magának, közel 37. évi szolgálata alatt, mint tiszti ügyész, jegyző, alispán megyénk' hü fiának tanúsítá magát. Másod alispánná, 1839-ben tétetek, melly idő ólta, nagyobbrészint Pesten, Posonyba, részint országos küldöttségben, részint az országgyűlésen munkálá honunk' javát, és így, mint alispán két éveket sem töltött megyéjében. A' főjegyzői hivatalt páratlan ügyességgel, és lankadatlan szorgalommal <űzé>, vitte, szép folyó nyelve, történettani széles esméretei, és azoknak beszédébe ügyes alkalmazása, kedves szónokká tevék őt. - Ellenségei leginkább önkénnyel vádolák, nem is lehet tagadni, hogy, a' régi kornak e' hibájától nem vala egészen ment; azomban úgy látszik, a' közvéleménynek kárhoztató szavára sokat hajtott, és korunknak népszerű szelleméhez immár alkalmazza magát. Dicsősségét, kivált egy időben nagyon félték jó emberei; de már most, megint elébbeni fényében kezd tündökleni. Én, részemről, midőn, a' reá neheztelők közül többen kibékűlének véle, biztosan hiszem, hogy hírét nevét nem fogja túl élni, s így nem csak Borsodnak hanem, az egész hazának emlékében fog élni, a'jeles követ, és országos jegyző Palóczy Lászlónak híre, közelebbi követválasztás alatt nyilvánított magaviselete, nem csekély fényt ád jellemének. Lefolyt hónap, az én, és Miklós öcsém csekély személyeinkre nézve is, nevezetes, azon szempontból, hogy megyénket mint tiszteletbeli hivatalt viselők, szolgálni megszűntünk. E' lépésre engem' következő okok birtak: A' mint, gondolkozásommal legszebbnek, 's legszabadabbnak látom, a' magán ügyészkedést, mind inkább erősödéin azon feltétemben, hogy e' pályára képezzem magamat. Megyei hivatalt eddig is, csak azért viseltem, hogy, legalább, kezdő éveimben is, szolgáljak valamit Borsodnak, esmérkedjem ügyeivel, főbb embereivel, a' mellett mint űjoncz ügyvédnek légyen foglalatosságom. De, most, midőn, a' sors Edes Atyám' hunytával az ő kötelességeinek nagy részét gyenge vállaimra tevé, - eggyik, vagy másik rendbeli foglalatosságaimtól búcsút kelleték vennem, 's ezt látám mellőzendőnek, annyival inkább hogy, tiszti ügyészi hivatalom' legfőbb ága, a' bűnösökkeli bánás, gyengéd természetemnek elég kellemetlen, és tisztitársaimnak eddigi elégséges száma, még annyival vala nevekendő, hogy csekély személyemnek elvonulását senki, legkissebbé sem fogja érezni.