Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1843. év

Kehidán, Deák Ferencz' lakhelyén, szörnyű rendetlenséget, sőt gyilkolást is követett-el. Gömörhen életveszély közt, ment-véghez a' követválasztás, hol, a' másodalispán, Szentmiklósy Antal megszúratott. Megyénk sem maradhatott ment, az általános mirigytől, ingerlő vala reánk, Gömör' példája. Ezen kívül némely malecontentusok, 1841. november' dicső napjai ólta, minden alkalommal lázítanak Szemere Bertalan' tiszteltt személye ellen. Közönségesen elterjedt gatyás nemes társaink között, azon nevetséges hit, hogy Szemere eltörli, a' nemességet, tőkésre fogja hajtani a' nemest, katonát szállítand reá és a többi, voltak, kik, vétkül tulajdonúak néki azt is. hogy Angliában, 's Franczia országban járt. Mások pedig, azt hívék, hogy Szemere, midőn az elfogott Kossuth irományai között, több szabadelmű levelei találtattak, a' veszélyt kikerülendő, térítvénnyel köté-le magát kormányi pártra. De, kitudnád) a' külömbféle gyanúsításokat? Illy körülmények között, neveié aggodalmunkat, a' népszerű Szathmáry Király Jósefnek követségre vágyása, is. E' felett még, azon szárnyaló hír, hogy Bárczay László, több aristocratákkal kezet fogott, mint nevezek, a' semmiházi óriás erejű ifjúság' döntésére, melly czélja' kivitelére, tetemes áldozatokat sem kímélend. Mindenek, ellenünk látszatának küzdeni, de, azért nem vonúlánk vissza, félénk módra, legjobbnak láttuk, Palóczy Lászlót, és Szemere Bertalant, léptetni-lel, követségre. Kik. egymással húsvét' első reggelén, isteni tisztelet előtt kezet fogtak. Találkozék, ki ezt is kétségbe hozá. A' szövetség tehát, Április 21-én igen számos tanúk előtt megismételtetett, 's meglőn czáfolva azon álhír is, melly Palóczyról szárnyalt, mintha, kimondta-vólna, hogy, bár kivel örömest elmegyen országgyűlésre. Most tehát jelszavunk: Palóczy, Szemere! még nagyobb tűzzel hangzott Borsodban, mindenfelé. Nem mellőzbetem-el, Április 20-án, tartatott rendkívüli közgyűlést sem. Ez Báró Vay Miklós főispáni helytartónk' elnöklete alatt nyílt-meg, Szathmáry Király Jósef első alispán, leköszönt, 12. évig viselt hivataláról. - Jelen gyűlés, utasítás végett vala, kitűzve, és bár, a' tárgyalandók' sorában, az adó im-már nem jött-elő. felhozatott az némellyek által, 's ez úttal, meggyénk is. megadó annak, a' halálos döfést. Fáy Antal, Bárczay László táblabírák Gencsy László főszolgabíró és a többi valának, most vezérek. Az elsőnek papírosról olvasott hosszú beszéde, az adó ellen, - ki nem hallattatott. Bárczaynak e' szavaira: ,.adózzunk-é vagy ne adózzunk? én azt mondom, ne adózzunk". - eggy nagy viszhang harsogá: ..nem adózunk". Bárczay László azt hívén, hogy már mindenben győzelmet nyerend, ismét felállott, illy forma szavakkal „van még az adónak eggy farka, az ősiség, vágjuk el azt" ez együgyű szavakat hangos kaczaj kíséré, - és sok tréfára szolgáltattak alkalmat. De az indítvány nem sikerűit más nap 21-én az ősiség az ellensége is megtért, és a gyűlés bezáratott. Visszatekintve, az 1841 Novemberi gyűlésre, el kell szomorodnom, hogy Borsodban illyenek történnek, el kell szomorodnom, hogy az adónak akkori legfőbb pártolói Palóczy, Szemere, Szathmáry Király Jósef, Nagy Gedeon halgatának. el kell szomorodnom, hogy ennek eggyetlen pártolója Herke Lajos táblabíró ellen is. kitörének az indulatok, harsogott mindenfelé: ki kell húzni, vesd-ki! ámbár csak a' miskólczi, és szendrei