Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

Végeredményben a családrekonstitúció árnyalja a házasságkötés képét, lehetővé teszi a stratégia és a házasodási piac fogalmának operacionalizálását, de nem magyarázza meg a férfiak igen szóródó értékeit. 3. A harmadik elemzési szint a mikro. A mikrotörténet módszereivel családok generációit követjük nyomon, figyelembe véve a demográfiai eseményeket, az adózás szolgáltatta rendszeres adatokat, azaz a családi eseményeket, a vagyoni változásokat. De más, esetleges forrásokat is (végrendeletek, hagyatéki osztályok és perek, adásvételi szerződések, a gyerekek iskoláztatása, szakmák tanulása stb.) bevonunk a rekonstrukcióba.

9 Az elemzés annak megértésére törekszik, hogyan működött a valóságban a társadalom, mik lehettek az egyes emberek tapasztalatai. A konkrét témában azt vizsgáljuk, a normák és a hagyomány meghatározta házasságkötést, a vagyoni stratégiák alkalmazását hogyan befolyásolhatták az egyének döntései, amelyek egy konkrét időfolyamatban helyezhetők el. Természetesen egy ilyen elemzéshez jó forrásadottságokra, kitartó anyaggyűjtéstre és a mozaikszerű elemek összerakására van szükség. Itt már semmiképpen sem beszémetünk sem átlagosról, sem pedig tipikusról. Az is természetes, hogy az elemzés kiemeli az egyéni helyzetek sajátosságait, de ezáltal a társadalom egészének működését mutatja be.

10 Itt csak példák formájában mutathatom be ezt a mikrotörténeti eljárást és lehetséges eredményeit. Először a 18. század első felében, a mezővárosi társadalomban jelentős szerepet játszó törzsökös, szántógazdálkodást és szőlőművelést folytató társadalmi csoport egyik családját mutatom be, majd egy egyedi esettel illusztrálom a lehetséges individualizációs megközelítést. A Rádi család a 18. század eleje óta bizonyíthatóan Keszthelyen él, módos, ökröt tartó gazdaként fizetnek adót, végig a század során. A 19. század elejétől kezdve fokozatosan kiköltöznek a város környéki szőlőhegyekbe. 1747-ben egyetlen Rádit írtak össze adózóként, az 1840-es évekre ez a szám megnőtt. A család sem vagyoni, sem társadalmi értelemben nem emelkedik, inkább vesztese a társadalmi vál9 Az egyházi anyakönyvek és az adóösszeírások teljes körű feldolgozása mellett átnéztük a hagyatéki iratokat, a szőlők és a házak adásvételéről fennmaradt jegyzőkönyveket. 10 Az olasz mikrotörténeti irodalomban Giovanni Levi munkája mutat szép példát erre. David Sabean neckerhauseni monográfiája is hasonló törekvést képvisel.