Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

A nagyobb csoportok számos ponton valós különbségeket mu­tatnak a házasodási jellemzőket tekintve is. Ez elsősorban a férfiak házasodási életkorában látható. A nők esetében ez nem figyelhető meg. A férfiaknál a gazdák (azaz az ökröt is tartó háztartásfők) eseté­ben a legnagyobb a házasodási kor. A problémákat a csizmadiák példáján mutatjuk be. 107 csizmadia házasságát tudjuk regisztrálni, ezek közül 48 biztosan bevándorolt. Ezek átlagéletkora (bevallás szerint) 26,8 év. A helyben született és helyben házasságot kötő csizmadiák fiatalabbak, átlagéletkoruk csak 23,3 év (valós életkor). A Keszthelyen születettek kétharmada apja foglalkozását követi. A feleségek közt is dominálnak a csizmadia lá­nyok. A helyi származású csizmadiák tehát jóval korábban kötnek házasságot, mint a vándorlásban lévők. Ezek házasodási esélyeit egy olyan modell segítségével lehetne elemezni, amelyik figyelembe veszi a keszthelyi menyasszonyok (a jelen esetben a helybeli csizmadiák lányai) kínálatát, a céhes iparosok számát (a csizmadiák a legnépe­sebb kézműves szakma, de létszámuk stagnál), a konjunktúrát. (A mikroszintű elemzés megmutatja, hogy egy-egy csizmadia halála te­szi lehetővé egy legény megtelepedését, s a feleség korai halála újra vándorlásra késztetheti az iparost.) A házasságkötés időzítésének vizsgálatában a család rekonstruk­ciós adatok egyfajta modellezést is lehetővé tesznek. Megvizsgálhat­juk azt, hogy a testvérek száma, az árvaság stb. milyen befolyással van a házasodásra. Láthatóan a korai árvaság rontja a férfiak és a nők esélyeit, viszont az örökösödés közelsége vagy az osztály lehetősége javítja azt. Keszthelyen a 18. században még egymás mellett él két örökösö­dési rend: a gazdáknál a leányoknak csak kiházasítás jár (legfeljebb nagyobb pénzösszeggel), földet nem örökölnek. Az örökség a fiúk között egyenlően osztódik. Ez a környező falvak normája is. A mező­városban azonban dominál az a forma, hogy a fiúk és a leányok egyenlően örökölnek mindenből. Fokozatosan - nem konfliktusmen­tesen - ez utóbbi öröklési minta lesz általános. Az apák haláluk előtt általában nem adnak ki vagyonrészt, de terjed az, hogy szőlőt vesz­nek a gyereküknek, esetleg átadnak szőlőt művelésre. Az özvegyasz­szonyok is megtartják ellenőrzésüket a családi vagyon felett, de itt már gyakran megosztják a gazdálkodást felnőtt fiaikkal. A szőlőhegyi birtok és ház azonban lehetővé teszi az öreg és a fiatal házaspárok szeparációját.

Next

/
Thumbnails
Contents