Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
sok felhasználásával talán közelebb kerümetünk a válaszhoz, talán nem. Maga a jelenség azonban a korabeli sajtó és a hivatalos iratok segítségével részben bemutatható. Mint ilyen, esettanulmányként alkalmas annak szemléltetésére, hogy egy kisközösség miként viszonyult a korabeli hatalomhoz (legyen az laikus vagy spirituális). Azok a zord '50-es évek A bőszénfai plébánia papjait a jelek szerint jó íráskészséggel és nagy lelkiismeretességgel áldotta meg a teremtő. Az ötvenes évekből, amikor a hivatalostól eltérő gondolatokat szerencsésebb volt memorizálni rnint leírni, a bőszénfai plébánián gondosan feljegyezték a hatalom egyházellenes lépéseit. A németek kitelepítése után a Felvidékről és Bihar megye romániai területeiről érkeztek elüldözöttek és menekültek a faluba. A plébános az előbbiek közül került ki. Az új betelepülők azonban nem néztek jó szemmel egymásra. A felvidéki plébános szerint a bihariak „fél-románok", cigányok, piszkosak, káromkodók és feljelentgetők (sic!) voltak. 11 Valószínűleg a bihariak véleménye sem lehetett hízelgő felvidéki társaikról. Ezek után nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a plébános szerint az MDP tagjai kizárólag a bihariak közül kerültek ki. A fenti, kicsinyesnek tűnő feljegyzés nagyon is komoly társadalmi problémát takar. A hazai közgondolkodásban a menekültek, kitelepítettek, elüldözöttek általában szerencsétlen földönfutóként, a „nyomor egyenlőségében" élőkként jelennek meg. A 20. századi menekülthullámokról az újságok és az elektronikus médiák által készített tudósítások a menekülttömeget arctalanul, egyforma emberek halmazaként ábrázolja. (A „mélyinterjúk" és a „kis színesek" valójában nagyon is felületes kérdésekkel, értékelésekkel operálnak.) Pedig a felfokozott szorongással és küátástalansággal együtt élő menekültek közötti összetűzések, konfliktusok - mint láttuk - már az 1916. évi erdélyrészi menekülés során is felszínre kerültek. A bőszénfai plébánánosnak az ötvenes években nem csupán a „bihariakkal", de az AVH-val is meggyűlt a baja. Egyik bejegyzése szerint 1950. augusztus 14-én huszonküencedik alkalommal keresték fel az államvédelem nyomozói. Megfenyegették, hogy ha nem kémkedik a környező papok között, elhurcolják. A plébános állítása szerint sikerült leszerelnie „látogatóit". 11 uo. 50.