Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

gálandó, hogy Torino lakói miért ragaszkodtak egy ideig a város egységes municipiumként való reprezentációjához, majd miért azonosultak a szakmákra alapozott klasszifikációval, Cerutti egy több szintű kutatást vitt végig. Egyrészt elemezte azt, hogy az egyének mikor, miért választották a céhekhez való csatlakozást (ezt egyébként sok nem iparűző is megtette). Ennek érdekében a céhbe lépés teljes kontextusát igyekezett feltárni, azaz megvizsgálta, milyen szerepet játszott ez az egyének identitásában, illetve milyen más lehetőségek álltak előttük más szervezetek révén. Két negyedben vizsgálta az egyének magatartását e szempontból közjegyzői iratok, anyakönyvek, végrendeletek alapján két generáción keresztül. Tulajdonképpen a lakhelyválasztás, a hitelezés és hitelfelvétel rendszere, a házasságok, a pályaválasztás elemzése révén az egyének teljes életrajzának kontextusában akarta elhelyezni a céhekbe való belépést. Külön elemezte egy céh, a szabók esetében az oda belépők más területeken való tevékenységeit, hogy világossá váljon a céhhez való kötődés öszszefüggésrendszere az oda belépők életében. Úgy találta, hogy a 17. század folyamán a szakmai hovatartozás még nem eleme az egyéni identitásnak. Egy család tagjai városi szinten egymással szemben álló (hercegi privilégiumokat élvező és municipiális kiváltságokat bíró) szakmákban is tevékenykedtek. Az 1700-as évektől azonban megváltozik a helyzet, megerősödnek a szakmai alapon szerveződő vallásos egyesületek (egy Mária Kongregáció 100 tagjának életrajzát elemzi). Taglétszámuk nő, tevékenységük kiterjed. A szakmai szervezetek egyre inkább foglalkoznak tagjaik kölcsönös segélyezésével. Ugyanakkor a céhek megjelennek a nyilvános ünnepségeken, mint testületek. Reprezentálnak a reprezentatív alkalmakkor. Az elemzés egyik oldalán tehát a cselekvők egyéni (itt is korlátozott, rnint Gribaudinál) racionalitása és a kollektív identitás közti viszonyt mutatja be Cerutti életrajzi léptékben; tehát, hogy a korabeli cselekvők hogyan mondtak le a municipialitásról mint reprezentációról és mint identitásuk egyik eleméről a szakmánkénti szerveződés kedvéért. A megerősödő céhekhez tagjait valódi lojalitás fűzte, a hierarchikus rend ellenére is szolidaritás kapcsolta össze őket. Az elemzés egy másik szintje az eltérő reprezentációkat javasoló fórumok történetét dolgozta fel. Ez már nem egy életrajzi lépték. Cerutti szerint a történeti valóság különféle szegmenseinek természetében rejlenek eltérő léptékek. (Tehát a léptékek különbségei nem csak a történészek tárgykonstrukcióinak különbségeiből adódnak.) Az intézmé-