Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

nyek, reprezentációk léptéke tólnyúlik az életrajzi léptéken; ezek hosszabb életűek, sajátosságaik hosszabb idó'távokban alakulnak. Ugyanakkor ezek is a cselekvó'k akcióinak függvényei. Cerutti szerint a cselekvők információinak léptékviszonyai eltérnek egymástól a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyzetük szempontjából. A város egységes reprezentációját javasoló városvezetés és a szakmánkénti reprezentációt javasló központi hatalom ágensei nem ugyanabban a léptékben tájékozódnak és cselekszenek, mint azok, akik életútjuk egy pontján csatlakoznak egy céhhez. Az intézmények és a társadalmi reprezentációk fejlődése így szorosan a cselekvők egyéni viselkedésének szintjéhez kötött. Ahogyan Cerutti kifejezi: Torinóban nem stmktúrákat, hanem cselekvőket talált. A reprezentációkat cselekvők dolgozzák ki - az adózási, igazgatási és társadalmi tétekért küzdő városvezetés és központi hatalom -, és a város lakói is rnint cselekvők utasítják el, illetve fogadják el őket. Ceruttinak véleményem szerint komplexebb elemzést sikerült adnia a foglalkozási ágak szerinti klasszifikáció születéséről, mint Gribaudinak a maga kérdésfeltevéséről. Utóbbinál a munkás társadalmi reprezentáció (condition ouvrière) adottság, amellyel szemben az egyébként cselekvőként bemutatni igyekezett egyének passzívak. Cerutti ezzel szemben egyesíteni tudta az életrajzi léptékű társadalomtörténeti elemzést a reprezentációk történetének tágabb léptékű elemzésével, bemutatva, hogy azok sem véletlen adottságok, hanem azok is aktorok cselekvéseinek, küzdelmeinek eredményei. E történetnek ugyanúgy, mint az életrajzi szinten elemezhetőknek, megvannak a maga fordulatai, tétjei.