Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

„valóságtartalma", hisz, arrtint N. Z. Davis, Roland Barthes és mások nyomán, megjegyzi „a nyelv, a részletek és a szórend világos megválasztása szükséges ahhoz, hogy egy beszámoló autentikusnak, valóságosnak, jelentéstelinek és/vagy magyarázóerejűnek tűnjék, mind az író, mind az olvasó számára"

22

. A nyelvi figuralitás tehát - extrém eseteket nem tekintve - már önmagában is elég ahhoz, hogy a dokumentum egy feloldhatatlan ismeretelméleti problémába szorítsa olvasóit: vajon megtörtént és tapasztalaton alapul az elbeszélés vagy csupán a megtörténtség képzetét kelti. így a 'fikció' szó történeti kontextusban való használata nem a dokumenüimok valódiságára/hamisságára utal,

23 hanem annak a tudásnak a szociológiájára, mely nélkül ezek az elbeszélések nyelvileg nem így formálódtak volna meg. 1989-ben a Kardos Sándor-Jávor István-Kováts Albert-Kenedi János-Pető Iván-Vági Gábor szextett valami olyasmit tett, mely annak előtte, s csak részint politikai okokból, lehetetlen lett volna: dokiimentumkötetet állítottak össze a diktatúra hétköznapi sérelmeiről, megkísérelve feltárni annak mélyszerkezetét.

24 A forráskiadvány panaszos leveleket, feljelentést, fegyelmi vizsgálati anyagokat tartalmaz, melyekben a hétköznapi emberek mindvégig a totalitariánus rendszer áldozataként jelennek meg. Úgy vélem, ha a múlt ilyen narratív, uniformizált dokumentumait fikcióként olvassuk és belőlük a hétköznapi emberek tudásának szociológiáját próbáljuk felfejteni, úgy talán közelebbről vizsgálhatjuk azt, hogy a totalitarizmus 'alattvalói' valóban oly kiszolgáltatottak és gyámoltalanok voltak-e, rnint az a bizonyos „szükségét végző vadállat". Magyarországon, Illyés Gyulától egészen Nádas Péterig, tehát jórészt irodalmároknak köszönhetően, kialakult a totalitarizmusnak egy olyan tragizáló olvasata, mely szerint a diktatúra mindennapjainak nincs egyetlen intakt mozzanatuk sem, a hatalom mindig jelen van és figyel, poétikusabb megfogalmazásban „ott van a nászi ágyban/ előtte már a vágyban". Barrington 22 Natalie Zemon Davis: Pour sauver sa vie. Les récits de pardon au XVI

e siècle. Paris, Éd. du Seuil, 1988.19. 23 A kommunizmus története kutatójának azonban világosan szét kell választania: (1.) a hamis(ított) dokumentumokat és (2.) azokat az autentikusnak tekinthető iratokat (pl. az elemzendő önéletrajzok), melyeket szövegtani, s nem ismeretelméletig), szempontból fikcióként érdemes olvasni. Egyébként a hamisított dokumentum is legalább olyan beszédes lehet a történész számára ld. Rév: In mendacio Veritas, i. m. és uő. Arkheion. Beszélő, 1998. április, 34-53. különösen 37. 24 Kardos Sándor - Jávor István - Kováts Albert - Kenedi János - Pető Iván Vági Gábor: „Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van". Bp. Héttorony, é. n. [1989].