Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

Moore szerint például az ilyen társadalmakban „nincs társadalmi és kulturális tér, nincsenek többé-kevésbé védett zugok, ahol az elégedetlen vagy elnyomott embercsoportok saját szociális berendezkedésüket, kulturális hagyományaikat kialakíthatják. (...) A totaliariánus társadalomban, a szó szoros értelmében véve, nincsen helye a jövővel vagy a múlttal való kísérletezésnek."

25 (Kiem. - K. H. Zs.) Bizonyosan tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ezt nem így gondolja.

26 A vizsgálat látókörében lévő források esetében nekem épp ellenkezőleg tűnik föl e probléma: az önéletrajz rnint emlékező elbeszélés, éppen narratív szerkezetéből, s főként mimetikus jellegéből kifolyólag

27

, a múlt, a jelen és a jövő olyan interferens játékát tudja megteremteni, ahol az elbeszélt múlt sohasem önmagáért van, hanem kifejezetten funkcionális: a jövő egyik eredőjeként, forrásaként jelenik meg, a szó szoros értelmében előkészíti, megalapozza az eljövendő időket, melyeknek az 'aktuális múlt' épphogy csak prelúdiuma lehet.

28 „Az elbeszélés játéka része az elbeszélt valóságnak" - mondta egykor a 'valóság'-ot átértelmezve Paul Ricoeur.

29 Az elbeszélt múlt s a kimondott szó, no meg az emlékezés kötelessége révén a szubjektum maga teremti meg saját én-történelmét, mely ezáltal „fegyverként", szellemi instrumenüunként jelenhet meg az amúgy valóban védtelenek kezében. Jelenhet, mondottam az imént, kiemelve e jelenség lehetőségvoltát, hisz a múltról előállítható elbeszélések érvényes beszédként való elfogadása egy közmegegyezésszerű folyamatba kell, hogy kényszerítse az értelmező közösségeket. Ennek alapja azonban a dialogicitás.

30 így a benyújtott és jóváhagyott önéletrajz egy olyan közös tudássá, társas fikcióvá alakul, melyet épp az olvasás folyamata, expres25 Barrington Moore: Injustice. The Social Basis of Obedience and Revolt. New York, 1978. 482^83. 26 Lackó Mihály: [Kardos Sándor-Jávor István-Kováts Albert-Kenedi JánosPetö Iván-Vági Gábor: „Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van".] (Recenzió.) BUKSZ 1990 ősz, 370-371. 27 Auerbach szerint az „emberi történésekkel" foglalkozó elbeszélések megtörténtségének bizonyítása azért is különösen nehéz, mert ez a narratív típus keveri a mondaszerű és a történeti elemeket tartalmazó elbeszélések jegyeit, vö. Auerbach, i. m. 21-22. 28 Steven Knapp: Collective Memory and the Actual Past. Representations 26 (1989)123-149. 29 Paul Ricoeur, The Narrative Function. In Hermeneutics and the Human Sciences. Cambridge, Cambridge University Press - Paris, Éd. de la Maison des sciences de l'homme, 1981. 294. 30 Kulcsár Szabó Ernő: Virágozzék minden virág...(?) Az átalakulás diszkurzusának néhány kérdése. In Az új kritika dilemmái. Az irodalomértés helyzete az ezredvégen. Bp. Balassi, 1994. 57.