Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
sem alakult pártban agitált, 10 vagy az a 'permanens forradalmár' önéletrajzíró, aki az első világháború alatt olasz hadifogságban már megismerkedett a kommunista eszmékkel, sőt belátta a „ világjelen tőségü[sic!] 1917-es dicső orosz vörös októberi forradalom" 11 mondanivalóját, ám forradalmi hevületét valójában még 29 évig visszatartotta, s biztos, ami biztos, csak 1945 után lépett be, ráadásul(i) a Szociáldemokrata Pártba, ahonnan is gyorsan átlépett a Kommunista Pártba, majd az egyesülés utáni tagrevízió során, hogy-hogy nem, de kimaradt onnan. Valóban hazugságokkal van itt dolgunk? Emlékeznek-e itt valamire az elbeszélők? Úgy gondolom, talán helyesebb lenne azt mondanunk, hogy ezen állítások mögött inkább, in mendacio Veritas, a politikai nyelv 'metaigazságai' rejtőznek: semmi mást nem vetettek papírra ezek az emberek, csak azt, amit a hatalmi oldalon ülő káderesek hallani szerettek volna, vagyis, hogy már a múltban is szimpatizáltak, sőt egyetértettek a kommunista eszmékkel. Ha egyszerűen hazugságnak nevezzük s figyelmen kívül hagyjuk ezeket, akkor éppenhogy az elbeszélő gondolkodását nem fogjuk tudni megérteni. Az ideológiai diskurzus 'igazságához' igazodó narrációt szerettek volna létrehozni, ám olyan suta nyelvi stratégiába öltöztették mondanivalójukat, hogy az érvényes beszédként csak abban az esetben jelenhetett meg, amennyiben a dialógus másik résztvevője, vélhetően gyakorlati szempontok miatt, eltekintett annak ismeretelméleti státusától: így lett a 'hazugságból' diszkurzív igazság. „Bizonyos - mondja Jacques Le Goff -, hogy az emlékezet mindig is a múlt manipulációja volt, de úgy hiszem, ma identitásunk keresése teszi egyre elviselhetetlenebbé múltunk bizonyos pillanatait." 12 A francia medievista gondolatait a fentebb tárgyalt szövegek tükrében akképp kell módosítanunk, hogy az önéletrajzírók számára nem az identitáskeresés, hanem inkább az álláskeresés (és persze a poHtikai kontextus) tette lehetetlenné múltjuk bizonyos pillanatait. A szemé10 Magyar Országos Levéltár, MASPED Magyar Általános Szállítmányozási Nemzeti Vállalat, (továbbiakban: MOL-XXIX-G-10-a) 3. d. [F. J. -né önéletrajza.] Jelen dolgozat alapját mind e fondban található önéletrajzok szolgáltatják. Mivel nem mindenáron kívánok a 'források szóvivőjeként' feltűnni, így nem minden esetben fogok hivatkozni a dokumentumokra, csak akkor, ha konkrét idézetről van szó. » MOL-XXIX-G-10-a-3.d. [B. K. önéletrazja] 12 Jacques Le Goff: Passé et présent de la mémoire. In Lieux de mémoire et identités nationales. Pirn den BOER & Willem FRIJHOFF (éds.), Amsterdam, Amsterdam University Press, 1993,43.