Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

Röviden utalnék tisztviselőink pályafutására a Bach-korszak után. A vármegyerendszer helyreállításakor valamennyien rendelkezési állományba kerültek (az erről szóló részletes összeírást hasznosítottam a vizsgálat kiinduló pontjául szolgáló adatbázishoz). Az autonóm korszakban néhányukat császári-királyi előéletük ellenére beválasztották a megyék tisztikarába: Vaszil csanádi alpénztámok, Lányi honti tb. esküdt, míg a szülőföldjére visszatérő Tomcsányi turóci telekkönyvi főnök és törvényszéki tanácsos lett. Másokat szolgálattételre berendeltek a Helytartótanácshoz, így Kámánházy, Kármán és Mészáros tisztviselőként, Gyurman, Schafranovics és Werner irodatisztként szolgáltak tovább.

15 (Később rövid időre Borsy és Bognár is csatlakozott hozzájuk.) 1861 nyarán Kozsehuba kapitányi segéd lett Pozsony városában, Verebélyt viszont Bihar megye levéltárába osztották be írnoknak. Kisebb-nagyobb feladatokkal gyaníthatóan másokat is megbíztak, Ferenczy például mindvégig zirci írnoknak nevezte magát, helyenként meg a hivatali teendők átadása húzódhatott el, mert csak 1861 márciusában-áprilisában került rendelkezési állományba Büky, Danitz és Fülöp Zalában, Kiss pedig Szabolcsban.

16 Az alkotmányos tisztikarok 1861. november 5-i felszámolása után a rendelkezési állományú hivatalnokok jelentős részét ismét aktiválták. Az 1863-as tiszti cúntárban a 98 személyből 56 főnek találkozunk a nevével, bár néhány esetet nem sikerült egyértelműen azonosítani. A korszak nyugdíjazásairól, végkielégítéseiről egyelőre nem tudtam képet alkotni, miként tisztviselőink 1865 utáni pályája is további kutatást igényel. Szólni kell témám további vetületéről, a címben jelzett kollektív amnéziáról. Különböző korokból származó életrajzokat vetettem egybe, melyekben a hangsúlyok, de még inkább a hiányok markán15 A magyar szentkorona birtokának kormányzati, törvénykezési- és közigazgatási alkotmányos tiszti címtára. Pest, 1861. A volt cs. kir. tisztviselők, a „krétások" alkalmazásának hasonló eseteiről számol be például Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszútján (1860-61). Budapest, 1967. 181. Kajtár István: A városi önkormányzat közigazgatásának társadalmi, politikai és személyi környezete az Októberi Diploma időszakában. In Emlékkönyv Csizmadia Andor hetvenedik születésnapjára. Pécs, 1980.175. ld. még uő: Magyar városi önkormányzatok (1848-1918). Budapest, 1992.153154. amely szerint 34 vármegye 286 fontosabb posztján 4,5%-ot ért el a cs. kir. előéletűek „kompromittáltsági viszonyszáma". 16 Ld. az említett személyek minősítési tábláit a Schmerling-féle provizórium idejéből: MOL D188-11-12. csomó. Mintánkból itt összesen 39 személy anyaga található meg, akiket újraalkalmaztak a megyék és a szabad királyi városok hivatalaiban.