Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

Gyöngyös, Sümeg és Pécs, valamint Nagybánya, Szatmár, Margita és Battonya). Az összlétszámhoz viszonyított arányok rendre magasabbak, s 8-9%-ot képviselnek (Pest-Buda: 219-ból 20, Sopron: 309-ből 27, Nagyvárad: 250-ből 21 fő). Egyes megyékben megközelítőleg minden hatodik járási tisztviselő az egykori honvédtisztek közül került ki (Jászkun kerület, Zala, Szatmár). A legmagasabb érték a gyöngyösi szolgabíróságon látható: a 10 fős személyzetből hárman, Okolicsányi István szolgabíró, Kámánházy Béla tollnok és Hanzélly István írnok tartoztak korábban a szabadságharc tisztikarába. Megemlítendő viszont, hogy senki sem vagy csak mutatóban fordul elő egy-egy ember mintánkból Borsod, Esztergom, Szolnok, valamint Vas és Szabolcs megye járásaiban. A Szolnokra vonatkozó megállapítást érdemes szembesíteni egy kortárs visszaemlékezésével. Maga a szerző, Hőke Lajos kétszeresen is kívül esik mintánkon. Egyrészt mert a szabadságharcban nem vett részt, másrészt hivatalt ugyan vállalt, de nem járási keretek között: 1850-től a pest-pilisi megyefőnökségen kiadó, majd fogalmazó volt, 1854-től 60-ig pedig Szolnok megye titkári posztját töltötte be. Az utóbbi időszakra egyebek között így emlékezik: "csak Szolnokon a különféle hivatalosztályokban tizenöt egykori honvéd tiszt volt".

14 Kérdés, hogy szavai mennyire mondanak ellent elemzésünk eredményének? A válaszhoz pontosan ki kell jelölni a két állítás érvényességi körét. Az ismertetett vizsgálat a járási személyzetre, azon belül is az Októberi Diploma után rendelkezési állományba került járási tisztviselőkre szorítkozott, ami Szolnok esetében három szolgabíróság öszszesen 14 hivatalnokát jelenti. Hőke viszont egy közelebbről meg nem nevezett időpontban a megye (megyeszékhely ?) különféle (valamennyi ?) hivataláról szól. Ebbe nyilván beletartozott a megyefőnökség (8 fő), az úrbéri bíróság (6 fő), a megyei bíróság (23 fő), a pénzügyigazgatóság (20 fő), a további pénzügyi apparátus (26 fő), esetleg a posta, a távírda és a két építészeti hatóság (14 fő). Csak az említett hivatalokban tehát közel 100 tisztviselőt alkalmaztak, nem szólva ugyanezen szervek legalább másfélszer ekkora segédszemélyzetéről s ki tudja hány napidíjasáról. A visszaemlékezés ilyenformán más körre vonatkozik, mint a vizsgálat, amely a közigazgatásnak csupán egyetlen szeletét érinti. 14 Hőke Lajos: Egy hivatalnok emlékeiből III. Fővárosi Lapok 1875.182., 817.