Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

A regény egyik szereplője ennek hatására teljesen összezavarodik. Ursulának „az esőzés harmadik évében csakugyan történhetett valami a fejével, mert lassacskán minden valóságérzékét elvesztette, s a jelent összemosta élete rég múlt korszakaival, [...] Miután annyit beszélt a családról, a gyerekek már könnyen el tudták játszani előtte, hogy milyen az, ha beállítanak a látogatók, akik nem csak rég halottak voltak, de soha nem is éltek egyszerre/'

56 Az itt leírt történet akár a kultúrák eltűnésének nagyon szép metaforája is lehetne. Minden eltűnik, a határok elmosódnak, az emlékek köddé válnak. Losonczy Anna, Franciaországban élő etnológus azonban épp ezt a kultúra nélküli „kocsonyás", társadalmi struktúráiban lebomlott közeget választotta terepmunkája központjául. Délamerikai kultúrákat vizsgált, olyan kultúrákat, melyeket az antropológia és etnológia szakma is értéktelennek, hagyomány és emlékezet nélkülinek tartott. Akárhogy is nézzük, vannak terepek, térben és időben egyaránt, melyeket figyelmen kívül hagyunk azért, mert átmenetinek, szétesettnek értékelünk. „Valószínűleg" - írja Losoncy - „a kultúrának egy kicsit teológiai definíciója akadályozta ennek a területnek, rnint etnológiai tárgynak a felfogását. Ha ugyanis az a tétel, hogy a kultúrának egyfajta vallásos adhéziót kell keltenie az emberekben, és hogy az alapvető egzisztenciális erény a kultúrával szemben a megőrzés abszolút vágya és a hűség a szó keresztény értelmében, akkor ennek a hűségnek és reprodukciónak egy alternatívája van: a kulturális üresség, a mindennek elfelejtése, a kulturális lumpenproletarizáció. Ilyen felfogás szerint ezek a terepek teljesen érdektelennek tűnnek. A családi és rokonsági rendszereket például sohasem írták le azzal a genealógiai szigorral, amelyekkel ezeket le kell írni, egyszerűen azért, mert úgy gondolták, hogy a rabszolgatartó társadalom mindent szétroncsolt: matrifokális, destrukturált, széthullott családok vannak, apahiány és lumpenproletarizáció. Nem lehet egy zárt, földhöz, territóriumhoz kötött, világos reproduktív struktúrát találni."

57 A történet- és néprajztudomány berkein belül is találunk olyan kutatási mezőket, ahol a struktúrák eltűnését, az akkulturáció jelenségét, a lumpenproletarizációt, a hagyományok eltűnését, végered56 Gárcia Marquez, Gabriel: Száz év magány. Ford. Székács Vera. Magvető: Bp. 1971.6 354-358. 57 Losonczy Anna: Szinkretizmus az elméletben, a terepen és a múzeumban. (Földessy Edina interjúja Losonczy Annával) Tabula 2 1999. 1.105-115. pp.