Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

menyben a „közösség" felbomlását, szétesését véljük felfedezni. Pedig lehet, hogy épp itt zajlik vagy zajlott le olyan teremtési munka, ami valamiféle „territorialitást" keres magának. Megpróbál valamiféle „helyet" - „helyeket" kijelölni, ahol a „közösség" csírái megjelenhetnek. Ez a közeg „egyszerre próbál valamilyen emlékezési lehetőséget újrateremteni, és folytonosságot találni az állandó diszkontinuitásban."

58 „Macando romokban hevert. A mocsaras utcákon széttört bútorok, tarka vizüihomokkal benőtt állati csontvázak hevertek. [...] A házak, amelyek gomba módra nőttek ki a banánláz idején, elhagyottan álltak. [...] A faházikókat, a hűvös verandákat, ahol a kellemes délutáni kártyapartik folytak, mintha önmagát megelőzve söpörte volna el az a prófétai szélvihar, amely évekkel később eltörölte Macandót a föld színéről. [...] A katasztrófa túlélői, akik már itt éltek, még mielőtt a banántársaság orkánja megrázta volna Macandót, az utca közepén üldögélve sütkéreztek az első napfényben. Bőrük még őrizte az algák zöldjét és a dohszagot, amivel az eső átitatta, de látszott rajtuk, hogy szívük mélyén boldogok, amiért visszakapták a falut, amelyben születtek."

59 58 uo. 59 Gárcia Marquez: Száz év magány. 354-358.