Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

kenysége során működésében megragadható bármely közösségre, amelyre egy kutató csak rábukkan. Ennek a megközelítésnek Kristóf Ildikó abban látja előnyét és újszerűségét, „hogy segítségével kiszűrhetők és (remélhetőleg) értelmesen le is írhatók az emberi/közösségi interakciónak azok a parányi, olykor csak tiszavirág-életű formái, amelyeket az osztályokban, rangokban vagy vagyoni rétegekben gondolkodó teóriák (nagy elbeszélések) mintegy a „testükkel" fednek." Fish két tézise mellé Kristóf Ildikó egy harmadik - az interpretív közösségek, valamint a bourdieu-i társadalmi pozíciókhoz kötődő szimbolikus tőke koncepcióira épülő - munkafogalmat állított fel: az interpretív tőke fogalmát. Ezen azt, „a szituációhoz kötött, az adott interakcióban megfelelőnek tartott verbális és nonverbális viselkedésre vonatkozó tudásanyagot" érti, „amit egy interpretív közösség közösséggé formálódásának a folyamata alatt halmoz fel, s amit bármilyen (intertextuális értelemben vett)" szöveg értelmezéséhez felhasznál. „Végső soron ez az, ami azáltal, hogy egyfajta közösen birtokolt és használt interpretív szűrőt alakít ki tagjaiban, a csoportot interpretív közösséggé teszi."

51 A közösség nélküli jelentések Mindezek után térjünk át arra a „területre", és ezt itt szó szoros értelmében értem, ahol a közösséget meghatározó jelentések, hagyományok, kulturális minták ugyan „territorialitást" találtak, de a „terület" meghódítói már végleg elszakadtak ezektől a kulturális jelentésektől.

52 Pierre Nora és munkatársai kezdeményezték a történeti emlékezetkutatás egy új, eddig talán kevéssé vizsgált témaköreit, a kollektív emlékezet bevett, illetve annak történeti hagyománnyá alakult formáit. Az elméletet K. Horváth Zsolt ismertette legjobban az Aetas hasábjain. Nora szerint a hagyományos történeti esemény elemzésekor nem elsősorban magát az eseményt, annak okait és okozatait, hanem az esemény emlékezetét teszik vizsgálódásuk tárgyává. A lieu de mémoire terminust Pierre Nora azért vezette be esszéjében, mert Nora szerint a spontán emlékezet eltűnt. Definíciója szerint „egy általunk 51 Sz. Kristóf Ildikó: Jákob rózsafája vagy frusztrált antropológusok? Az értelmezés hatalmáról és korlátairól. Tabula 1. 1998.1-2. 67. 52 Itt elsősorban a nemzeti kultúrákról alkotott elképzelésekről van szó. A „nemzeti kultúrákról", mint „elképzelt közösségekről" lásd: Hall, Stuart: A kulturális identitásról. In Multikulturalizmus. Osiris-Láthatatlan Kollégium: Bp. 1997. 68-69.