Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

többé meg nem élt emlékezet megmenekített - félhivatalos és intézményesített félig érzéki és érzelmi - helyei", s alapvető létoka „az idő megállítása, a felejtés munkájának megakadályozása, a dolgok állásának rögzítése, a halál életrekeltése, a spirituális anyagba foglalása".

53 Az emlékezet-társadalmak végét éljük, mindannak végét, ami biztosította az értékek megőrzését vagy átvitelét. Az emlékezet-ideológiák végét éljük, mindannak végét, ami megmutatta, hogy a múltból mit kellene megtartani a jövő számára. Csak azért beszélünk annyit az emlékezetről, mert már nincs. „Emlékezethelyek" vannak csupán, konkrét helyek, mint a levéltárak vagy a múzeumok, és szimbolikusak, mint nemzeti ümiepnapjaink, ahol raktározhatjuk az emlékeinket. „Emlékezethelyeket" hozunk létre, történelmet írunk, hogy ne kelljen emlékeznünk. Nora „regisztráló emlékezetről" beszél, mely „megbízza a levéltárat, hogy sokszorosítsa a jeleket; „kötelesség emlékezetről" ír, mely szerinte élő, és arra ösztönöz minket, hogy kollektíván, illetve távolsági emlékezetet említ, mely az eredet feltárására vállalkozik. Kocsis Gyulának a Jászságban végzett kutatásai - bár ő nem vette figyelembe ezeket a szempontokat - hasonló eredménnyel végződtek. Kocsis 18. századi összeírásokat vizsgált, melyben feltűnt neki, hogy az itt élő lakosság közel 70%-a peregrinusnak tekinthető, annak ellenére, hogy az összeírások helybeliként tüntetik fel a lakosság nagyobbik részét. Az anyakönyvekkel történt egyeztetés után a következő megállapításokat tette: 1. számos olyan személy van, akinél az összeíróbiztos a peregrinus megjelölést használja, annak ellenére, hogy több évtizede ki sem mozdult már lakóhelyéről, vagyis státusza több évtized alatt sem változott meg, a lakos mindvégig marginális társadalmi szerepkört töltött be. 2. számos olyan személy van, akiről az összeíróbiztos azt állítja, hogy helybeli, holott az anyakönyvekből egyértelműen kiderül, hogy nem jászberényi születésű, vagyis peregrinus. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy létezik egy olyan közösség is, mely inkább a helyhez, intézményhez köthető mintsem személyekhez. A demográfiailag tettenérhető állandó fluktálódás, el-, be- és visszaköltözés ellenére létezik egy olyan közösség, 53 Pierre Nora: Entre Mémoire et Histoire. La problématique des lieux. In Les lieux de mémoire. I. La République. Pierre Nora dir. Gallimard: Paris, xxv. és xxxv. Idézi (fordította) K. Horváth Zsolt: A lehetséges emlékezésektől a lehetséges történelmekig. Az 1848-49-es emlékezések történeti képe és olvasási dilemmái. In Emlékezet, kultusz, történelem. Laczkó Dezső Múzeum: Veszprém, 1999. 6-7.